Magyarországon 1849-ben vezették be az érettségi vizsgát. Ekkor még nem a középfokú tanulmányok lezárására szolgált, hanem a felsőoktatásba jelentkezőknek - főleg orvosi és a bölcsészképzésre - afféle vízumként. Vagyis aki letette az érettségit, azt automatikusan felvették a kiválasztott egyetemre.

Az 1900-as évig csak férfiak vehettek részt érettségi vizsgán, és bár innentől kezdve már a nők is letehették, csak 1934-től ismerték el, hogy az ő vizsgájuk is egyenértékű férfitársaikéval.

Az érettségi bevezetése ellen többen is felléptek. Az egyház ellenezte a dolgot, mert az eddig egyházi feladatkörbe tartozó iskolarendszer így az állam befolyása alá tartozna. A magyar lakosság pedig attól tartott, hogy mivel az érettségi rendszert német mintára vettük át, így ez is egy újabb elnémetesítési kísérlet egyik eszköze.

1952-től a vizsga már nem belépőként, hanem tesztként szolgált. Sikeres érettségi nélkül a diák nem jelentkezhetett egyetemre. Azonban az érettségi megléte nem garantálta azt, mint korábban, hogy fel is veszik, inkbb csak a középiskolai tanulmányok lezárását jelentette. Ettől az évtől kezdve az érettség mellett szóbeli felvételi vizsgán és testi alkalmassági vizsgán is bizonyítania kellett a jelentkezőknek.

2005-ben hozták létre az érettségi mai, kétszintű formáját, és ezzel együtt eltörölték a külön egyetemi felvételi vizsgát.