Noha szeretjük magunkat - némileg joggal - a világ országainak gazdasági teljesítményében a felső harmadhoz tartozónak képzelni magunkat, bizonyos területeken okunk lehet a kételkedni, ilyen az idei OECD-jelentés is, mely az élvonalba tartozó országok oktatási mutatóiról vázol fel részletes képet - zömében 2013 és 2014-es adatok alapján.

A tanári fizetésekre vonatkozó adatokat itt találjátok.

A GDP-arányos ráfordítás rossz állapotára korábban is lehetett következtetni, ugyanis részadatok már rendelkezésre álltak. A korábbi vizsgált időszakban 2010-ben némileg 4 százalék felett állt a magyar mutató. Az OECD-jelentés is visszaigazolta, hogy 2010 után csökkent az oktatás GDP arányos finanszírozása: összesen 3,8 százalékát fordítottuk rá, míg az OECD átlaga 5,2 volt. Amennyiben elhagyjuk a magánforrásokat (világos kék az ábrán), kijelenthető, hogy az állami ráfordítás a vizsgált országok közül a legalacsonyabb.

A vizsgált 29 országból 19 esetében a válság ellenére növelték a ráfordítást, ezzel szemben nálunk csak a közoktatás terén 0,6 százalékos volt a csökkenés 2010 után. Ha a teljes finanszírozást vizsgáljuk, akkor 13 százalékos volt a visszaesés, csak Írország élt meg súlyosabb forráskivonást. Történt mindez annak dacára, hogy eközben a magyar gazdaság képes volt 2 százalék körül GDP-növekedést produkálni. Még az akkor nagy bajban lévő spanyolok is mérsékeltebb visszavágást eszközöltek.

Kevesebb a diák, még kevesebb a pénz

Az OECD országok - számos partnerállammal összevetve - évente 10.493 dollárt költ egy tanulóra az alapfokú oktatástól az egyetemig. Magyarország az adatot szolgáltató 39 országból a 33 helyen áll, évente 5591 dollárt költöttünk a tanulóinkra 2013-ban. Ennek 10 százaléka ráadásul nem az oktatási alapszolgáltatásokra ment, hanem utazási és étkezési, valamint lakhatási szolgáltatásokra, ami inkább szociális alapú költekezés - bár kétségtelen, hogy segíti a tanulókat.

A vizsgált országokban 19 százalékkal nőttek a ráfordítások, miközben 3 százalékkal kevesebb a tanuló 2013-ban, mint 2005-ben. Észtországban, Lengyelországban és Szlovákiában a vizsgált nyolc év alatt a tanulók száma közel ötödével(!) csökkent. Ennek oka lehet a Magyarországhoz hasonló tendencia, miszerint a tömeges diplomaszerzés lehetőségével az ezredfordulót követően sokan éltek: aki szerette volna, az megszerezte a diplomáját, napjainkban viszont a demográfiai hatások alakítják a számokat.

Magyarország azon kevesek közé tartozik, ahol 2013-ban ötödével alacsonyabb a középiskolásokra fordított források mértéke (4236 dollár) az általános iskolásokéhoz (5435 dollár) viszonyítva. A felsőoktatásban tanulókra azonban 80 százalékkal többet költünk (9980 dollár), mint egy általános iskolásra - az OECD átlag 90 százalék körüli. Ez valóban átlag alatti, de érdemes figyelembe venni egy-egy ország gazdaságának állapotát, hogy ott az adott összeg milyen szolgáltatásokra elegendő.

Az OECD országaiban átlagosan 13,1 évet tanulnak közoktatásban a tanulók, ezalatt 121.899 dollárt költenek rájuk. Magyarországon ez 57.093 dollár, amivel a nemzetközi rangsorban igencsak rosszul állunk. Nálunk esett vissza a legnagyobb mértékben az egy tanulóra jutó források mértéke, dacára annak, hogy egyébként is csökkent a tanulói létszám.