1. Kivételesen (majdnem) mindenki elolvasta a kötelező olvasmányt, így végre érdemben lehet beszélni, vitatkozni a műről (nem pedig arról szól az óra, hogy a tanár magyaráz, csak éppen senki nem tudja, miről).

2. Hosszú hónapok "bizalmi játéka" után a diákok elhiszik, hogy nyugodtan kérdezhetnek. Kérdezni ugyanis jó dolog.

3. Közeledik egy tanulmányi vagy sportverseny, és a tanárnak nem kell hosszasan rábeszélnie az amúgy nyilvánvalóan jó eséllyel induló diákjait arra, hogy jelentkezzenek. Tíz dolog, amiért még mindig megéri tanárként dolgozni.

4. Hétfő, nulladik óra. Csodával határos módon mindenki időben beért az óra kezdésére, ráadásul senki nem hagyta otthon a könyveit.

5. Senki sem zavarja a tanárokat az ebédszünetükben, és nem kell a menzasorban állva a közelgő témazáróval kapcsolatos kérdésekre válaszolgatniuk.

6. Vannak önként jelentkezők a diákönkormányzatba, és nem kell az egész osztályfőnöki órát azzal tölteni, hogy valakit rábeszéljenek.

7. A diákok elsőre megértik a tananyagot, és másnap is emlékeznek rá. Ha még a dolgozat is jól sikerül, az már igazi győzelem. Nyolc ok, amiért szeretjük a tanárokat.

8. A tanár visszatekinthet úgy az elmúlt hetekre, hogy semmi különösebb balhé nem történt, senki nem esett le semmiről, és általában: az iskola nem egy őrültek háza volt.

9. Fikció: amikor kiderül, hogy az új jogszabály kevesebb adminisztrációra kötelezi a pedagógusokat, így több idő marad a felkészülésre és a lényegre, a tanításra.

10. Amikor a szóbeli érettségin mindenki kitesz magáért, és amikor majdnem mindenkit felvesznek az egyetemre, főiskolára. A legjobb? Ha valamelyik végzős bevallja, hogy a tanára inspirálta a szakválasztásban. Megható videó: mit üzennétek volt tanáraitoknak?