Csépe Valéria a Magyar Időknek azt mondta, olyan alaptantervet igyekeztek készíteni, „amely a legkorszerűbb tanulástudományi eredményekre alapoz, ötvözi a magyar és európai kultúrát és hagyományait, a hazai pedagógia progresszív irányzatait, valamint a modern műveltség – nemzetközi egyetértést élvező – elveit”.

A diákok túlterheléséről azt mondta, annak számos összetevője van, nem minden eredeztethető a NAT-ból. „Munkánk során – s ez különösen fontos lesz a kerettanterveknél – az ismeretek mennyiségét kellett minden fejlesztő munkacsoportnak úgy csökkentenie, hogy az új ismeretek megértése, feldolgozása ne töltse ki a teljes tanórai keretet, s a fennmaradó időben lehessen a lemaradókat támogatni, a tehetségeseknek több feladatot adni, s mindenkinek biztosítani a megjelölt tanulási eredménycélok elérését. Félreértés ne essék, itt most nem az órakeretekről beszélek, hanem egy adott tantárgy számára biztosítandó alapóraszámon belüli lehetőségekről” – magyarázta.

A nulladik órát nem javasolja, az ugyanis – mondta – megzavarja az alvás-ébrenléti ciklust, „a kamaszoknak a nyolcórai kezdés is kínszenvedés, nemhogy a hétórai, a 11. és 12. osztályban javasolt maximum 34 tanóra későbbi kezdéssel is teljesíthető”.

Az alaptanterv tervezetében szereplő nulladik, iskola-előkészítő évfolyamról azt mondta, „a gyerekek testi, lelki és szellemi érése és fejlődése igen eltérő szinten tart az első osztály kezdetén, s ennek a jelentős eltérésnek a kiegyenlítésére lehetséges megoldás az óvoda és az első osztály közé beiktatott felkészítő osztály. Az érési, fejlődési késés jól megfigyelhető, illetve mérhető sok fontos területen, így a nyelvi teljesítményben, az emlékezeti és figyelmi működésben, az érzelmi fejlettségben s a magatartás szabályozásában. A felkészítő osztályok indítása ott javasolt, ahol erre szükség van, az iskola felkészült, a feltételek adottak, s a szülők is elfogadják”.