Az Eduline értesülései szerint már 2015 augusztusában nagy erővel látott neki a kormányzat a magánoskolák kiszorításának. Nem sokkal a tanév megkezdése előtt arról informálta a kormány - szóban, írásos dokumentum nélkül - az alapítványi szakképző intézményeket, hogy a közeljövőben a szakképzés állami befolyás alá vonására vonatkozó lépések várhatóak.

A szakképző intézményektől már ekkor azt várták, hogy nyilatkozzanak arról, hogy a 2016/2017-es tanévben integrálódnak a szakképzési centrumokba. Ezt azzal is nyomatékosították - szintén csak szóbeli tájékoztatással -, hogy aki nem nyilatkozik erről időben, azzal úgy terveznek, hogy nem kap létszámot a tanulói keretszámokból. Arra azonban nem adtak garanciát, hogy amennyiben beleállnak az államosításba, akkor is megkapják-e a keretszámokat.

Az állam ugyanis a keretszámokkal szabályozza, hogy egyes középiskolai szakképzés intézmény az állami és piaci igények szerint hány szakembert (pék, fodrász, asztalos, gépkezelő, stb.) képezhet - ez hasonló a felsőoktatási intézmény keretszámaihoz. Az állam a hiányszakmák területén szabadkezet ad (gépipar, vegyipar, építőipar), viszont ezeket a területeket az állami fenntartású, az NGM szakképzési centrumaiba kapcsolt egykori önkormányzati iskolák le is fedik.

A speciális tudást vagy képzést igénylő szakmák esetében egyes körzetek sajátosságai szerint osztják el az iskolák között, hogy ki hány szakembert képezhet. Az alapítványi és magániskolák ilyenkor rendre hátrányt élveztek, előfordult, hogy hagyományosan jó képzést adó intézmények maradtak kvóta nélkül, vagy lényegesen kevesebb diákot oktathattak.

A 444 írása szerint folytatja a kormány a magániskolák államosítási kísérletét. Januárban az NGM közölte elképzeléseit: a magániskoláknak be kellene tagozódniuk egy-egy szakképzési centrumba, annak tagintézményévé válnának, valamint elveszítenék OM kódjukat, az igazgatók pedig a munkáltatói jogukat.

A portál ezt követően egy meredek forgatókönyvet vázolt fel, és lényegében a múlt századi téeszesítéshez hasonlítja azt, ami várható: Mivel az alapítványok az iskolájuk elvesztésével az alapítvány megjelölt céltevékenyéségét, vagyis az oktatást nem tudná végezni, ezért magát az alapítványt is fel kellene számolni. Ilyenkor az alapítványi vagyont - köztük az iskolák felszerelését és ingóságát - át kell ruházni egy hasonló célú intézményre, ha ez nem lehetséges, akkor az államra. Azonban minden hasonló iskola integrálódna, az összes ilyen alapítványt meg kellene szüntetni, azaz csak az államra hagyhatná mindenki az alapítványi vagyont.

A folyamat hosszadalmas lenne, de várhatóan mindenképp bekövetkezne. Az NGM ezért felajánlotta az alapítványi iskoláknak, hogy egyszerűbb eljárásban hagyjanak fel magántevékenységükkel, valamint adja át az iskola minden vagyonát az államnak: épületeket, gépparkot, táblát, lényegében mindent.

Az alapítványi és magániskolák épp ezért minden fórumon tiltakozásba kezdtek. El szeretnék kerülni a lassú kivéreztetést, a felszámolást, de abban sem látnak garanciát, hogy együttműködés esetén, miután minden vagyonuk az államhoz került, nem dönt-e úgy a kormány, hogy nincs szükség a beolvasztott intézményre, azaz még a pedagógusok állása sem lenne garantált.

A kényszerpályán ráadásul a diákok is buknak. Hiába finanszírozza akár a szülő is az egyes képzéseket a gyerekének, az állam nem ismeri el az ott nyújtott képzést, vagyis hiába keresnek gyakorlati helyeket a diákok, oda nem veszik fel őket, mert nem kap utánuk támogatást a munkáltató. A kamarák is csak vonakodva vállalják a magániskolai tanulók vizsgáztatását. Ez azért is érthetetlen, mert a  szakképzési magániskolák azért jöttek létre, mert az állam nem tudott kielégítő képzést nyújtani egyes területeken.

A portálnak nyilatkozott Braun József, a Zöld Kakas Líceum részéről. Szerinte meg kellene hagyni legalább azokat az intézményeket, melyek olyan feladatot látnak el, amire az állam nem képes: a veszélyeztetett helyzetű fiatalok, az állami képzésből kisodródók, valamint a rendkívül tehtséges fiatalok képzése és tehetséggondozása is ilyen speciális feladat.