A leggyakrabban az a válasz érkezik, hogy "semmi", pedig a legtöbbször csak máshogy kell feltenni a kérdést annak érdekében, hogy érdemi beszélgetést lehessen folytatni a kisebb és nagyobb gyerekekkel.
Mi volt ma a suliban?
Megetted az ebédet?
Ugye, nem hagytad ott a tornazsákot?
- a leggyakrabban ilyen, és ehhez hasonló kérdések hangazanak el a szülőktől, amikor a gyerekük hazaér az iskolából. Bár a kérdések mögött részükről valódi érdeklődés van, a válasz mégis általában csak egyszavas, vagy még annyi se, és csak egy vállvonás nem csak a nagyobb, kamaszodó gyerekek esetében, de a legkisebbek részéről is.
A Hintalovon Alapítvány szerint ez azért van, mert a szülők általában "nem jól" teszik fel a kérdéseiket, a fentiek ugyanis inkább a teljesítményükre kérdeznek rá, nem pedig arra, hogy valójában hogyan érzik magukat.
A teljesítmény helyett a lelkiállapot a fontos
- Mi volt ma a legjobb dolog, ami a suliban történt?
- Mesélt ma valaki valamilyen vicceset? És valami furcsát?
- Ma időben beértetek zeneórára a fociszünet után?
- Volt édesség a mai ebédhez?
- Zsófi ma már jobb kedvű volt?
- Volt ma olyan helyzet, amikor unatkoztál? És olyan, amikor segített neked valaki?
A gyermekjogi civil szervezet szerint az iskolából hazaérve érdemesebb ezekhez hasonló kérdéseken keresztül érdeklődni arról, milyen napja volt a gyerekeknek.
"Nem véletlenül nincs a kérdések között olyan, ami a házi feladat elkészítésére, vagy a történelem dolgozat eredménye felől érdeklődik. Ugyanis ez utóbbiak arról adnak információt, hogy miképpen teljesít a gyerekünk, míg a fentiek az aktuális (lelki)állapotára, érzéseire kérdeznek rá. Ez pedig fontosabb minden matekdolgozatnál" - teszik hozzá.
A társakkal való kapcsolatról, és az iskolai történésekről beszélni pedig azért is fontos, mert csak így derülhet fény arra, ha valakit fizikailag vagy verbálisan bántalmaznak az iskolában, ezzel pedig sokszor a tragédiák is megelőzhetőek lennének.
