„Ha az egész oktatási rendszer rossz, akkor én miért akarok ebben jó lenni?”
Kossuth téri tüntetést szerveztek a pedagógussztrájk első napján, borsot törtek Áder János orra alá, rendszeresen ott vannak a tanárok demonstrációin. A Diákok a Tanárokért nevű csoport a semmiből tűnt fel március közepén, de tagjai azt mondják, addig nem hagyják abba az akciózást, amíg a kormány nem teljesíti az oktatásban dolgozók követeléseit, az elhibázott oktatáspolitikai döntéseknek ugyanis hosszú távon a diákok isszák meg a levét. De kik ők, és hogyan tudtak néhány hét alatt több ezer középiskolást a tanárok mellé állítani? Ismerjétek meg Kranyik Tündét.
„Az agglomerációban élek, napi három órát utazok. Gyakran előfordul, hogy este döntenem kell: tanulok még egy kicsit, vagy inkább alszom öt órát? Folyamatos a teljesítménykényszer, én ráadásul maximalista is vagyok, pedig valójában jó kérdés, hogy ha az egész oktatási rendszer rossz, akkor én miért akarok ebben jó lenni?”
– mondja Kranyik Tünde. „Túl vagyunk terhelve, mert egy csomó felesleges anyagot meg kell tanulnunk, amit később nem fogunk használni. Így aztán rengeteg ingert kapunk, csak éppen nem olyat, amire szükségünk lenne” – teszi hozzá. Szerinte tényleg igaz, ami az elmúlt hetekben több tüntetésen is elhangzott: az oktatás nem omladozik, hanem már összeomlott.
Ő volt március 16-án a Fővám térről induló csapat vezetője, a tüntetésen pedig beszédet mondott. A többiekhez hasonlóan őt is meglepte, milyen sok középiskolás csatlakozott hozzájuk, „indulás előtt, a Váci utca torkolatánál körbenéztem, és nem láttam, hol ér véget a tömeg”. A VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnáziumba jár, tizenegyedikes, biológia-földrajz szakos tanárnak készül. Vagy készült. „Nem is tudom, múlt időben mondjam-e” – teszi hozzá.
„Kevés annyira elkeserítő érzés van, mint amikor a példaképeid azt mondják neked, hogy ne legyél tanár. A tanári pálya egyre inkább álommá válik. Ha mégis tanár leszek, akkor az a boldogan halok éhen kategória, és eleve azzal kell számolnom, hogy valamilyen másodállást is kell majd keresnem, mert máshogy nem tudok majd megélni”
– magyarázza.
Március 16-án náluk volt tanítás, de ő úgy döntött, hogy igazolatlannal kihagyja azt a napot. „Ezen az osztályfőnökömmel össze is vitatkoztam, viszont másnap, amikor valamiért bementem a tanáriba, mind mosolyogtak rám, és a diákok visszajelzései is nagyon pozitívak voltak. Azt mondták, hogy nagyon büszkék rám, és nagyon menő, hogy egy ilyen dolgot összehoztunk” – emlékszik vissza.
A Diákok a Tanárokért csoport többi tagjáról írt portrénkat itt olvashatjátok el:
