Az Ab 53 országgyűlési képviselő indítványára vizsgálta a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítását. A korábbi szabályozás szakértői vélemény alapján még minden tanuló számára lehetővé tette, hogy mentesítsék az osztályozás, illetve tantárgyak, tantárgyrészek alól. A vitatott törvénymódosítás ezt a mentesítési lehetőséget a sajátos nevelési igényű tanulókra szűkítette. Az indítványozók szerint a mentesítés lehetőségétől megfosztott tanulók hátrányos megkülönböztetést szenvednek el, részben azért, mert számukra teljesíthetetlen követelményeknek kell megfelelniük. Emellett az indítványozók szerint a támadott rendelkezések sértik a tanulók művelődéshez való jogát is.

Az Ab eljárásában az emberi erőforrások minisztere azt közölte: a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség a sajátos nevelési igénnyel szemben érdemben fejleszthető, nem olyan károsodás, amely akadályozná a társadalmi szerepvállalást. Ha a felmentés következtében a tanuló nem sajátít el alapvető tudástartalmakat, hátrányba kerülhet a többi tanulóval, később pedig a többi munkavállalóval szemben.

A határozatról szóló közleményében az Ab kitért arra, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint sajátos nevelési igényű az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői vélemény alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd. Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő pedig az a különleges bánásmódot igénylő tanuló, aki a szakértői vélemény alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe illeszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

Az Ab megállapította: a két tanulói csoport a különleges oktatási igény alapján összehasonlítható, megkülönböztetésük pedig nem önkényes, mivel tanulási nehézségeik eltérőek. Kizárólag az egyéni szempontok vizsgálata után állapítható meg, hogy az osztályozás, értékelés bevezetése az adott tanulóra nézve hátrányt jelent-e vagy eredményes. Nem nevesíthető olyan egységes csoport, amelyet a szabályozás hátrányosan érintene. Az Ab szerint a támadott rendelkezés a tanulók művelődéshez való jogát nem akadályozza, az alaptörvényből ugyanis nem vezethető le alanyi jogosultság valamely tantárgy alóli felmentésre.

Mindezek alapján a testület az indítványt elutasította. Az Ab ugyanakkor kiemelte: az alkotmány minden gyermek számára alanyi jogként biztosítja a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelmet. Ezért olyan közoktatási szabályrendszerre van szükség, amely képes megfelelni a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek speciális igényeinek. A jelenlegi rendelkezések azonban nem biztosítják megfelelően a tanulóknak az egyéni képességeikhez igazodó fejlődését - mondták ki. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a különböző szakmai módszertanok alkalmasságának, eredményességének megítélése nem tartozik az Ab. hatáskörébe.

Az Ab kimondta, hogy az állam a közoktatás átalakításakor nem számolhat fel egy szakmailag indokolt kedvezményt anélkül, hogy ezzel egyidejűleg ne gondoskodna más, a megszüntetett kedvezménnyel egyenértékű könnyítésről. Az Ab a szabályozás vizsgálata alapján megállapította: az országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem alakította ki a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulókra vonatkozóan az egyéni szempontok mérlegelését lehetővé tevő olyan további kedvezményeket, amelyek a közoktatás során maradéktalanul biztosítják védelmüket. Mindezek alapján az Ab felhívta az országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának ez év június 30-áig tegyen eleget. A határozathoz a tizenötből négy alkotmánybíró - Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Stumpf István és Szívós Mária - különvéleményt csatolt.