Túl vagyunk az írásbeli felvételin, én magam a gyermekem csalódottságát látom... 8 évfolyamos gimnáziumba készülünk, tehát a gyerekem most negyedikes. A magyar írásbeli szerinte nem volt nehéz, olyasmi szintű volt, mint az előző években. Viszont a matematika nem sikerült úgy, ahogy szerette volna. Természetesen nem 50 pontos teszt írása volt a cél, és hozzáteszem, az előző évek feladatsoraiból is letöltöttünk, megoldottunk jó párat, és ezekhez viszonyítva bizony sokkal nehezebbnek értékelte a gyerekem az ideit. Ez persze csak a mi tapasztalatunk, és kíváncsi vagyok, mások hogy látták.

A hatodikosom szerint a magyar kicsit nehéz és nagyon hosszú volt.
A matematika viszont könnyű.

Azt hallom a 6. és 8. osztályos gyerekeimtől,
hogy nehéz volt, pont elég az idő. 

Nyolcadikos tanuló vagyok. Szerintem a magyar része nem volt nehéz, nem voltak benne váratlan feladatok. A szokásos közmondás, fogalmazás, szövegértés, vers volt benne. A matek szerintem nehezebb volt, mint a tavalyiak, sok meglepő feladat volt benne. A matek nem nagyon ment nekem, de a magyaron szerintem sok pontot fogok elérni.

Magyar: OK. Egész könnyű és ezerszer értelmesebb, mint a tavalyi
Matek: ismét szívatós
Sosem fogom megérteni, hogy ez kinek jó...

Látom, tanultak a tavalyi magyar felvételivel kapcsolatos felháborodásból. Az idén legalább az általános iskolás tananyaghoz kapcsolódó feladatsor volt. Ez így helyes. A tavalyi összeállítóját megbüntetném. A matek rendkívül nehéz volt. Mi értelme betenni 3 olyan feladatot, amely a korábbi években a 10. legnehezebb feladatnak felel meg? Milyen szelekciós mechanizmus és elgondolás állhat emögött a felesleges szívatás mögött? Sok sírás, szomorú csalódott arcú gyerek, akik hónapok óta csak erre készültek a családjukkal, tanítóikkal együtt. miért nem bízzák a szelektálást a szóbeli bizottságokra és az intézményekre?