Előzőleg más illetékes hat kimentett gyermekről beszélt. A gyerekek rövid időn belül egymás után bukkantak fel a barlang kijáratánál az őket segítő mentőbúvárok kíséretében. Onnan mentőautóval szállították őket a készenlétben várakozó mentőhelikopterekhez, amelyekkel Csiang Rai város kórházába viszik őket. Egészségi állapotukról egyelőre nem tudni részleteket.

A 11 és 16 év közötti gyerekekből, illetve 25 éves edzőjükből álló csoport június 23-a óta raboskodik a monszuneső miatt elárasztott barlang fogságában. A búvárok segítségével végrehajtandó, sok veszéllyel járó mentőakciót vasárnap - néhány órával az első sikerekről szóló hírek előtt - kezdték meg 90 - 50 külföldi és 40 thaiföldi - búvár részvételével. A gyerekeket egyesével, szakaszosan, négy csoportba osztva indítják el, mindegyiküket két-két búvár segíti a helyenként mennyezetig érő, sötét, zavaros és hideg vízben. Az egész művelet várhatóan kettő-négy napig is eltarthat az időjárás alakulásától függően.

Narongszak elmondta: a mentést a legjobb egészségi állapotú gyerekekkel kezdték meg vasárnap. Most szünetet tartanak, és a műveletet 10-20 órán belül folytatják, hogy felszínre hozzák a még a barlangban várakozó nyolc fiút, akik fiatalabbak és gyengébb úszók és edzőjüket.

Az illetékes hozzátette, hogy a mentőegység az elmúlt napokban többször végigpróbálta a műveletet, egy ausztrál orvos pedig szombat éjjel megvizsgálta a fiúk egészségi állapotát, és zöld utat adott a mentésnek.

A mentőakció megindítása sok szempontból kockázatos volt, mivel a csapat tartózkodási helyének megközelítése még a gyakorlott búvároknak is rendkívül megterhelő, és a fiúk közül többen nem túl jó úszók. A mentés vezetője mégis azt mondta: úgy döntöttek, nem várnak tovább, mert az elmúlt napok száraz időjárása miatt sokat apadt a víz szintje, és egy újabb monszuneső jelentősen rontotta volna a csapat kijutási esélyeit.

A be- és kijutás még a gyakorlott búvároknak is rendkívül megterhelő: a barlang bejáratától a gyerekek tartózkodási helyéig mintegy négy kilométeres táv megtétele oda-vissza csaknem tizenegy órát vesz igénybe egy-egy búvár számára. További problémát okoz, hogy a különböző akadályokkal, sziklákkal, törmelékkel terhes úton a felszín alatti áramlatok is nehezítik az előrejutást. A gyerekek tartózkodási helyéhez vezető út utolsó egy kilométeres szakasza a legveszélyesebb, itt a búvároknak maguk előtt kell tolniuk az oxigénpalackjukat, hogy átférjenek a barlang víz alá került szűk járatain. Ráadásul a zavaros vízben nehéz a tájékozódás, egyes helyeken szinte semmit sem látni a víz alatt.