"Nem arról van szó, hogy egyszerűen kidobjuk Jókait vagy a Bánk bánt"

4

Tényleg érdemes lenne kihúzni a kötelező olvasmányok listájáról a Jókai-műveket, a legismertebb Móricz-regényt vagy éppen a Bánk bánt? Van helye a magyarórán a populáris irodalomnak, például az Alkonyat-trilógiának vagy Az éhezők viadalának? Biztosan igaz, hogy a kortárs műveket könnyebben értelmezni tudják a tizenévesek, mint a 19. század irodalmát? És mihez kezdhet egy magyartanár, ha az osztály több mint fele nem olvassa el A kőszívű ember fiait?

Forrás: Fazekas István

A Légy jó mindhalálignak nincs helye a kötelező olvasmányok között. Nem azért, mert nem jó regény vagy ne lennének jó elemzési szempontjai, ne lehetne számos megközelítésből olvasni. De Móricz Zsigmond regényével a tanárok kisebb hányada tud boldogulni, és kevés gyerek tartja meghatározó olvasmányának, ha egyáltalán elolvassák. Hagyjuk meg későbbre, tegyük vissza a felnőtt olvasmányok közé, ahová az írója eleve szánta – mondta Szilágyi Zsófia, a Szegedi Tudományegyetem oktatója a Magyartanárok Egyesülete és az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának kötelező olvasmányokról szóló csütörtöki konferenciáján, ahol ismét előkerült az elmúlt években komoly vitát kiváltó kérdés: milyen műveket lenne érdemes kihúzni a kötelező olvasmányok listájáról? És helyettük milyen műveket kellene bevinni az irodalomórákra?

hirdetés
hirdetés

A diákok harmada kudarcot vall

„A sokat emlegetett PISA-vizsgálatok azt mutatják, hogy a diákok szövegértési, szövegalkotási készségei folyamatosan romlanak” – mondta előadásában Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumának vezetőtanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, kiemelve, hogy a különböző iskolatípusok diákjainak eredményei között is nagyok a különbségek, vagyis a magyar iskolarendszer nagyon szegregáló. „A magyar diákok 27 százaléka kudarcot vall, az olvasáskészség legalsóbb szintjét sem éri el", ez pedig egybevág az olvasásszociológusok adataival, amelyek szerint van egy nagyon komoly réteg, amely az olvasáskultúrán kívül marad, évi egy könyvet sem olvas el – magyarázta, hozzátéve: meg kellene szüntetni a kerettantervek szintjét, helyette többféle mintatantervet kellene létrehozni, amelyek közül az iskolák – iskolatípus, a diákok készségei és más szempontok alapján – választhatnának.

Nem véletlenül kerül elő az irodalmi tananyag differenciálásának kérdése: a 2017-es kompetenciamérés pár hete nyilvánosságra hozott eredményei is azt mutatják, hogy hatalmasak a különbségek az egyes iskolatípusok diákjainak szövegértési képességei között. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokba járók jobb átlageredményt értek el, mint az általános iskolákban tanuló kortársaik, és jobb eredményeket értek el a négyosztályos gimnáziumok tanulóinál is. A szakközépiskolások – vagyis a korábbi szakiskolások – pedig nemcsak az országos átlagnál szereztek sokkal kevesebb pontot, a tizedikesek átlageredménye a matematikai és a szövegértési készségek terén a hatodikos általános iskolásokét sem éri el.

Jókai és Móricz: nem minden iskolában „megy át”

„Nem arról van szó, hogy egyszerűen kidobjuk Jókait vagy a Bánk bánt” – mondta Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke. A Bánk bánnal foglalkozni kell, de kérdés, hogy hányadik évfolyamon, „és nagyon sok idő kell hozzá, el kell fogadni, hogy akkor sok más művel meg nem lehet foglalkozni”. Szilágyi Zsófia is hasonló véleményt fogalmazott meg, a szegedi egyetem oktatója szerint nemcsak iskolatípusonként, hanem iskolánként, osztályonként is más-más műveket lehet bevinni az irodalomórákra, „mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy dunaújvárosi szakközépiskolában vagy Radnótiban próbál valaki irodalmat tanítani".

„Jókait és a Bánk bánt levenném a kötelezők listájáról

"Jókait és a Bánk bánt levenném a kötelezők listájáról, Az ember tragédiájának is csökken a népszerűsége, izgalma, olvashatósága. A Csongor és Tünde is teljesen élvezhetetlenné vált a középiskolások zöme számára" - mondta az Eduline-nak adott interjújában Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, aki szerint most a lassúságot, a figyelmes, az elmélyülő olvasást kell megtanítani.

A magyartanár nem ízlést szolgál, hanem ízlést formál, a diákok érdeklődését pedig nemcsak a Harry Potterrel lehet felkelteni, hanem Jókai Mórral és Madách Imrével is – reagált a konferencia egyik résztvevője Fenyő D. György előadására, aki szerint természetes, hogy sokakból heves érzelmet vált ki, ha arról beszél egy pedagógus, hogy Jókai-műveket ki lehetne venni a kötelező olvasmányok listájáról, „de az, hogy az ember szereti-e Jókait, a tantervkészítés szempontjából mindegy, Jókait lehet tanulni, ha a gyerekek utána olvasók lesznek, még jobban fogják szeretni, de az iskolák zömében vélhetően nem ez lesz a helyzet”. Arató László szerint azt is érdemes látni, hogy Jókai nemzedékek tucatjait nevelte olvasóvá, „Jókai könnyű, szórakoztató olvasmány volt”, de mára ez a képessége és funkciója megszűnt. „Hiába nagyszerű Jókai nyelve, ha az értelmezéséhez a tanárra mint szótárra szükség van. A kőszívű ember fiait a diákok hatvan százaléka nem olvassa el, ezzel valamit kezdeni kell” – tette hozzá a Magyartanárok Egyesületének elnöke.

Jókai-regények helyett inkább kortárs irodalom?

Fenyő D. György szerint az irodalmi anyagot a jelen felé kell közelíteni, a kortárs műveknek a jelenleginél fontosabb szerepet kellene betölteniük, ahogy a populáris irodalom tananyagba emelésének kérdésével is érdemes foglalkozni. Abban ugyanakkor egyetértettek a konferencia előadói: nem minden kortárs műre igaz, hogy könnyebben értelmezhető, mint egy 19. századi regény vagy dráma, Szilágyi Zsófia egyik hallgatója éppen azt vizsgálta, hogy Kosztolányi, Jókai és Garaczi közül kinek a műveit tudják a legkönnyebben értelmezni a diákok. Nagy meglepetésre az derült ki, hogy Jókait könnyebb olvasmánynak tartják, mint Garaczi Lászlót.

„A 16 évesek rendkívül konzervatívak. Kortárs művészeti zajjal kellene körbevenni a gyerekeket, így fel sem merülne a probléma, hogy Garaczi Lászlót értik-e” – mondta Kukorelly Endre író, aki kifejezetten rossz lépésnek tartaná, ha a tantervbe bekerülne a populáris irodalom. „A gyereknek a legjobb ételt kell adni. Úgyis a gyorsétterembe vágyódik, de legalább mi ne adjunk neki gyorskaját” – mondta az irodalomtanításról, szerinte az iskolának a diákokból olvasásmániás felnőtteket kellene nevelnie. „Ha jól csináljuk, a gyerek úgy fog rákattanni a komoly irodalomra és -zenére, mint ha drogos lenne” – mondta, hozzátéve: „antropológiailag függők vagyunk, erre a függőségre kellene építeni, egy gyerekeket meg kellene őrjíteni a magasművészettel, hogy az irodalom a gyerekeknél valamiféle droghatást váltson ki”.

Az nem irodalomtanítás, hogy a tanár bemegy, elmondja a tananyagot, aztán visszakérdezi

Valamiféle kulturális sokk kell ahhoz, hogy a középiskolások elhiggyék, az irodalom egy élő dolog - véli Szabó Roland, az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, aki éppen ezért két-három napos verseket is bevisz irodalomóráira, lefújva ezzel a port az irodalomról.

hirdetés

Hozzászólások (4)

Ugye nem a genderezést akarja ezután???

Egy ilyen felvetés után már csak a "gen- derezés" következhet.(?)

tanár48

Az embert az ÉLETRE kell nevelni, nem pátyolgatni, és elégtelen színvonalú érdeklődését kiszolgálni!
Minden irodalmi művet lehet érdekesen tanítani, és mindegyiket meg lehet utáltatni.
Ebben a tanár véleménye a fontos, mert az átsüt a tanítás folyamatán.
Nem lehet a tanítást annyira liberalizálni, hogy mindenki azt tanít,amit akar,- mert abból káosz lesz.
Így is van elég szabad választási lehetősége a tanárnak.
Bár van, aki ezzel visszaél, egynovellás írót választ érettségi tételként... pl.
AZ arany középút jó.
Minden magyar irodalomtörténeti alapművet ismerjen a tanuló, de nem mindegyiket egyforma elmélyültséggel!
Nem a tanítás anyagával van a baj, hanem a tanári személyiséggel.
Legyen színes a tanár módszertani kultúrája, és kapjon a tanításban fontos szerepet a HUMOR, a SZELLEMESSÉG!
Egy szóval legyen a tanár EGYÉNISÉG, akkor viszi magával a kalandos felfedező útra a diákjait is.

A címben szereplő problémafelvetés egy bődületes marhaság. Igenes el kell olvastatni egy-két Jókait és a Bánk bánt a csirkefogó kölökkel. Emlékezetem szerint Katona József drámája amúgy is gimnazista tananyag volt, nagyjából a mai tizedik osztály környékén.

Új hozzászólás



hirdetés
hirdetés

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X