„Kármentés” is – így fogalmaztak a szerzők a Margón kívül - magyar ifjúságkutatás 2016 kötetének megjelenéséről. Habár a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 már korábban megjelent, a nagymintás adatbázishoz a Margón kívül kutatói, szerzői csak idén férhettek hozzá. Ez eddig nem így volt. A 2000 óta négyévente felvett adatokhoz korábban minden esetben hozzájutott és dolgozhatott vele a kutató közösség – írják a sajtóközleményükben. Pedig a 2016-os reprezentatív adatokhoz való hozzáférés részben elavult adatokhoz való hozzáférést jelent. Ennyiben a kötet megjelenését „kármentésnek” is tartják, hiszen az aktualitásukat és relevanciájukat el nem veszített ismereteket mutatnak be benne.

Fontos képet rajzolt ki Széll Kálmán és Nagy Ádám kutatása is a megszerzett közadatok alapján az iskolai életutakról, tervekről és lehetőségekről. „A hazai iskolák nagy része nem képes mérsékelni a kedvezőtlen szociális helyzetből eredő hátrányok hatásait, inkább újratermeli, sőt sok esetben növeli a társadalmi különbségeket, egyenlőtlenségeket” – írják. Mindez azt is jelenti, hogy rendkívül meghatározó szerepe van az iskolában a diákok családi hátterének. És mivel nem egyenlő esélyekkel indulnak a diákok már az iskolában sem, sokkal nehezebb, szinte nem is nagyon tudnak kitörni a hátrányból indulók.

Kiderült, hogy minden huszadik fiatal az általános iskolai befejezése után meg sem próbált továbbtanulni. Azok közül pedig, akik érettségi nélküli képzést választanak, minden tizedik lemorzsolódik. Korábbi évekhez hasonlítva viszont azt állapították meg, hogy a 2000-es évekhez látszik visszarendeződés tanuló és dolgozó fiatalok arányában egyaránt. Bár az inaktívak ahhoz képest csökkentek. De kik az inaktív fiatalok és miért számítanak annak?

A NEET-fiatalok

„A nagyon kedvezőtlen társadalmi helyzetben lévő fiataloknak sok esetben lehetőségük sincs tanulni, vagy éppen jól fizető munkát tanulni” – fogalmaznak a tanulmányban, hozzátéve: számukra a mindennapi megélhetés biztosítása és az alapszükségletek kielégítése az elsődleges cél. Őket NEET-fiataloknak (not in education, employment or training) is nevezik, ők azok, akik tehát nem dolgoznak és nem is tanulnak. A tanulmányból kiderül, hogy ez a csoport veszélyeztetett társadalmi kategória, a teljes kutatási mintának pedig 5 százalékát teszik ki és a legtöbben 20-24 év közöttiek.

„Elsősorban községekben vagy kisebb városokban élnek, méghozzá legnagyobb arányban az északi régiókban”. A társadalmi reprodukció esetükben pedig abszolút jellemző: szüleik csak jó esetben fejezték be az általános iskolát. Többségük hónapról-hónapra él, anyagi gondokkal küzdenek, akár nélkülöznek is. Kitörési úton, például továbbtanuláson alig több mint egytizedük gondolkozik, ez a jelenség is a szülői mintákat erősítheti.