Az első csoport legfőbb ismérve, hogy akár írásvetítővel is kivetíthetné a pedagógus vagy elmondhatná szóban, ugyanis úgy is éppoly „interaktív” lenne, mint ebben a formájában. Például egy kivetített ábrát kell lerajzolniuk, kiegészíteniük a diákoknak. A nyest.hu arra is felhívja a figyelmet, hogy a feladatok egy része nem csupán elavult és értelmetlen, hanem a korosztálynak sem igazán felelnek meg.

A digitálisnak álcázott tananyagok mellett a másik nagy csoport a gagyi digitális tananyagok, amik szintén nem a megfelelő korosztályhoz szólnak, szintén nem túl érdekfeszítő módon. De legalább digitálisak. „Az egyik nagy kedvenc ezek közül a modoros vagy nem elnevezésű feladat. Ez azt kéri a gyerekektől, hogy válasszák ki a modoros kifejezéseket négy lehetséges megoldásból, hogy az animált hivatalnok összegyűjthesse a papírokat. Hogy ez kit hoz lázba, azt nem tudni, de ha valaki szeretné megoldani, egy kis segítség: többek között modorosnak számít az állambácsi, a csiripelték a madarak és az írd és mondd nyelvi forma. Egyébként a legtöbb feladat nem ilyen, nincs papírokat összegyűjtő hivatalnok.”

A digitális tananyagnak épp az lenne a lényege, hogy valamiféle többletet adjon a tanítási-tanulási folyamathoz. Ehhez képest ezek a feladatok nemhogy nem adnak semmiféle pluszt, még csak nem is célszerű az alkalmazásuk.

A harmadik típus az OFI digitális tananyagainál a valóban jó digitális tananyagok. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy ezek a Zanza.tv oldalára mutató linkek.