Kezdem azzal, hogy a cikkem maganvélemény, lehet vele egyetérteni, utálni, kommentálni vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyni.

Visszatartott közadatok

Volt egyszer egy Educatio Kht. nevű társaság, amelynek alapító okiratában ez áll: alapító: Magyar Állam, képviseli: Oktatási és Kulturális Minisztérium. A néha OFIK-ként is becézett közhasznú társaság olyan feladatokat lát el, amelyeket a minisztérium szponzorál, pusztán ők a projektekek menedzselői. Többek között hozzájuk tartozik a Sulinet és a Felvételi Tájékoztató, ami elég nagy biznisznek látszott ahhoz, hogy köré szervezzék a Felvi.hu-t. Az Educatio Kht. birtokába olyan adatok jutnak a minisztériumon keresztül, ami közadatnak minősül, ám ők rendszeresen visszaélnek monopolhelyzetükkel és kizárólag üzleti alapon értékesítik tovább ezeket az adatokat, ha egyáltalán megteszik. Itt tenném hozzá, hogy nem ismerem elég mélyrehatóan a közadat jogi fogalmát valamint a közhasznú társaságokról szóló törvényt, lehet, hogy van kiskapu arra, ami itt történik, de a józan emberi ész egyszerűen csak visszaélésnek minősíti mindezt.

A legkedvesebb történetem velük minden évben a felvételi ponthatárok kihirdetése. A ponthatárok közadatnak számítanak, ezzel valószínűleg ők sem vitatkoznának, mert a kihirdetést követő reggel bárkinek ingyen rendelkezésére bocsátják. De aznap este nem. Hogy miért? A válasz egyszerű. Ha minden médium le tudná hozni még aznap este a ponthatárokat, sokkal kevesebb hirdetőt tudnának megszerezni a Felvi.hu-ra.

Ehelyett az Educatio Kht. renegetg PR és marketing aktivitást folytat évről évre, hogy minél alaposabban a fejekbe sulykolja: felvi.hu! Megjegyzem, a ponhatarok.hu is az ő tulajdonuk, kicsivel kézenfekvőbb lenne azt használni. 


Miért teszik mindezt? 

Mert értékesítik a weboldalukon a hirdetési felületeket, amivel gyaníthatóan nem kevés pénzt tudnak besöpörni az évnek ebben a hetében.

Hogy ez a társaság mennyire tudatosan teszi mindezt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy minden évben új módszereket kísérletez ki arra, hogyan lehet a legkevésbé egyszerűen valamilyen autmatizmussal legyűjteni az adatokat az oldaláról. Sőt, szóbeli elmesélések alapján úgy tudom, erre külön fejlesztőket bíz meg extra pénzért évről évre. Vagyis állami pénzt költ arra, hogy a magyar társadalomtól visszatartson közadatokat. 

Maga a felvi.hu idén bírta a terhelést, de tavaly és tavalyelőtt is rendszeresen leállt, mert túl sokan szerették volna megnézni a ponthatárokat, szervereik pedig nem bírták kiszolgálni a tömeget. Véleményem szerint egyszerűbb lenne kiadni a médiának ezeket az adatokat, így mindenhol elérhetőek lennének. Így is megnéznék a diákok a felvi.hu-t, mivel saját személyes felvételi adataikat csak ott érik el, és különben is mindenki szereti leglább két helyen ellenőrizni, hogy biztos lehet-e abban, amit látott.

A magyar média, aki leginkább ellenérdekelt a rendszer működésével kapcsolatban, asszisztál mindehhez. Gondolok itt elsősorban az állami tulajdonban lévő MTI-re, amely szintén nem hozza le az adatokat, hanem nagyon bájosan minden aznap esti anyagába belinkeli a fevi.hu-t. 

Erőltetett, béna buli a Millenáris előtt

Másik kedvencem a Pont Ott Party névre hallgató rendezvény, amit az eredmények kihirdetésének estéjén szerveznek minden évben a Millenáris parkjában. Eddig nem én voltam az a szerencsés nyertes, aki a helyszínről követhette az eseményeket, idén azonban volt szerencsém élőben látni, mi történik kint. Amikor 3/4 8-kor kiértem, a Heaven Street Seven együttes zenélt, a színpad előtt kb. 200-300 ember csápolt, mindenki mást látványosan hidegen hagyott az esemény. Nem gondolom, hogy azért, mert csak ennyien szeretik az említett zenekart, hanem mert ők akkor már semmi másra nem kíváncsiak, csak a pontokra. Gondolom, aki járt már abban a cipőben, hogy felvételizett valahova, ami élete egyik nagy vágya volt, tudja, mi zajlik le (pláne) egy végzős középiskolás fejében egy ilyen feszült pillanatban.

Ehhez képest  az előre meghirdetett 8 órakor a következők történtek:

- az Educatio Kht ügyvezetője jelent meg a színpadon és minden szerénységet nélkülöző beszédet tartott arról, mennyire jó munkát végeztek, hogy meglettek az adatok. Bravó.
- majd a méltán népszerűtlen Hiller István folytatta, aki a hatalmas füttykoncertben remekül ráérzett: felesleges tovább húzni az időt, így két rövid mondat után elindította a ponthatárok kijelzését a képernyőn.

De álljunk is meg ezen a ponton egy pillanatra: "a kijelzőn". Merthogy egy darab kijelző volt a színpad hátső falán, az is teljesen pixeles, ide tódult hirtelen mindenki. Muszáj volt. Ugyanis annyira apró betűkkel írták ki ezen az egy darab képernyőn a ponthatárokat, hogy komoly fantázia kellett a számok kiolvasásához. Bármilyen közel álltam a színpadhoz, esélyem nem volt rá, hogy elolvassam az adatokat. De nem csak én voltam vele így. A tömeg nagyobb része kátható döbbenettel figyelte a monitort és egymásnak próbáltak segíteni a megfejtésben. 

Egy anyuka, aki nyaraló kislánya helyett ment ki a buliba, kétségbeesetten kérdezte mindenkitől maga körül: nem lehet valahol máshol is megnézni ezt? Na és vajon lehetett? Természetesen nem. A szponzorok és a minisztérium pénzéből - úgy tűnik - nem futotta több kijelző bérlésére.

Majd jött a slusszpoén: nem elég, hogy ott álltunk értetlenül a színpad előtt és próbáltuk meresztgetni a szemünket, a kissé túl lelkes műsorvezető mindjárt szólította az egyik salsa iskola képviselőit a színpadra, beraktak valami borzalmas és teljes hangerőn üvöltő salsát, amire három vézna lányka és fiúka kezdett ropni a színpadon. Azon a színpadon, amelyen keresztül az emberek próbálták leolvasni a kijelzőről a pontokat. Ebből az lett, hogy még a hangya méretű betűket sem lehetett látni a kijelző alsó részén, mert betakartak a táncosok és a műsorvezető (plusz néhány síró arcot kutató fotós), üvöltött a zene, amit megpróbált túlharsogni a műsorvezető, így egymással sem tudtak beszélni az emberek, és a telefonos segítséget sem tudták igénybe venni.

Körülbelül 10 perc után teljes lincshangulat alakult ki, ráadásul a 35 fokos kánikulában még egymást is fűtötte a tömeg, többen rosszul lettek. Ekkor eltűnt a kép a monitorról, és a "Köszönjük támogatóinknak" felirat jelent meg azoknak a luzer cégeknek a logójával, akik megpróbáltak hasznot húzni a jelen lévő diákokból. (erre még visszatérek)
Öt percig semmi más nem történt, csak a salsa táncosokat néztük, még a harsány műsorvezetőt sem tájékoztatták róla, mi folyik a színfalak mögött, majd ezután újraindultak a pontok, ezóttal már nagyobb betűmérettel, ami végre olvasható volt. Vagyis meg tudták csinálni, csak soha, egyetlen alkalommal nem próbálták ki (akár fals adatokkal), hogyan fog működni.

Amikor már szinte mindenki megtudta a ponthatárokat, egy fiataloknak szóló sampont és hajápolási kellékeket gyártó cég tombolája következett. Húztak egymás után három nevet is, mert egyik nyertes sem jelentkezett. Aztán a műsorvezető megpróbált rávenni néhány lányt, hogy legyenek ők az a bizonyos személy, akinek a nevét kihúzták, de senkit nem bírt rábeszélni egy ezerötszázas tömeg előtti nyilvános csalásra. Lám, a fiatalság még menthető. Majd elege lett az egészből és közölte, hogy az első három ember, aki felér a színpadra, kap egy ajándékcsomagot. Na erre a felhívásra kb. hatan el is indultak, így végre vége lett a látványos szenvedésnek. Azért remélem, a cég megtalálta számítását a rendezvényen.

A borzalmas salsa után, amit a bemutatást és meghajlást követően körülbelül négyen tapsoltak meg, bejelentették, hogy a Kaukázus együttes koncertje következik. Én ekkor jöttem el sokakkal együtt, így arról már nem tudok beszámolni, hogy nekik volt-e nagyobb sikerük vagy a Heaven Street Sevennek. 

Most miért is kell ez az egész?

Tegyük félre most szépen a marketing, PR, menedzsment és egyéb bonyolult fogalmakat, és gondolkodjunk józan ésszel:

- Kinek jó az, hogy a ponthatárokat nem adják át aznap este 8-kor a média képviselőinek az Educatio Kht-nél?

Ők nyilván azt gondolják, hogy nekik jó, különben nem így csinálnák. Pedig ha kiadnák, nem kellene annyi pénzt költeni marketingre és PR-ra, és ettől függetlenül továbbra is értékesíthetnék a weboldalukon a hirdetéseket, ettől nem lenne kevesebb látogatójuk.
A diákoknak nem jó, ha lehal az oldal és sehonnan nem jutnak információhoz, akiket pedig csak kiváncsiságból érdekelnek a pontok, miért ne nézhetnék meg a megszokott hírportáljaikon? Ők nem célcsoport.

- Hogyan lehetne értelmesebben megszervezni a Pont Ott Partyt?

Elsősorban meg kellene érteni, hogy a felvételizők nem vásárolni mennek ki egy ilyen buliba, hanem hogy első kézből, a lehető leggyorsabban értesüljenek a pontokról. Ha valakit felvesznek, akkor örülni fog és jó szívvel marad majd bulizni azután, hogy a legközelebbi barátainak és családjának elújságolta a jó hírt. Amig ez nem történik meg, egyszerűen békén kell hagyni. Csakúgy mint azokat, akiket nem vettek fel, és akiknek első gondolata, hogy mi fog vele történni most. Nekik szaktanácsadást is biztosíthatnának a helyszínen, jobban fogja őket érdekelni, mint a hajzselé.

Mindenesetre ahogy a ponthatárok kihirdetése jelenleg zajlik nálunk, az átverés, szívatás, és nem értem, ki miért meséli be magának vagy a főnökének, hogy így jó.

KZs