Már több mint egy százada él az az elképzelés, miszerint a férfiak veleszületett fölénnyel rendelkeznek matematikai tudásban, s ez a szakadék különösen a magasabb szinteken válik kézzel foghatóvá. Ennek tudják be az amerikai oktatási és politikai vezetők, hogy az USA vezető egyetemein gyakorlatilag alig akad nő nemű matematika-professzor.

 

Ám, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatói elemezték a rendelkezésre álló adatokat, és a Proceedings of the National Academy of Sciences legfrissebb számában jelentést is tettek eredményeikről: a nemek matematikai teljesítménybeli különbségei nem a biológiára, hanem a kultúrára vezethetők vissza.

 

„Nem létezik a matematikai készség szempontjából veleszületett különbség férfi és nő között” – mondta Janet Mertz, a Wisconsin-Madison Egyetem onkológus professzora, aki az emberek matematikában való teljesítményét elemző, illetve az így kapott adatokat, információkat amerikai és nemzetközi szinten egyaránt összegző cikket írta.

 

„Vannak olyan országok, ahol egyszerűen ez a különbség nem létezik sem általános, sem tudományos szinten. Ezek ugyanazok az országok, ahol a nemek közti egyenlőség valóban megtalálható.”

 

A kutatócsoport az elemzés során három kérdésre fókuszált: az általános populációban létezik-e matematikai teljesítménybeli különbség a nemek közt? És a matematikai zsenik között? Léteznek-e egyáltalán női matematikai lángelmék? A válaszok nem, nem és igen.

 

Az elemzett számok sokrétűek voltak, hogy minél pontosabb eredményre vezessenek, így az iskolai tesztektől kezdve a felzárkóztató programokon át a matematikai olimpia adataiig mindent sorra vettek a Wisconsin-kutatók. Ez alapján kiderítették, hogy a matematikai nemi egyenlőtlenségek gyökere a változékony szociokulturális faktorokra vezethető vissza. Ezek között vannak olyan tényezők, amelyek bátorítják és vannak, amelyek eltántorítják a lányokat attól, hogy matematikai képességeiket fejlesszék.

 

Az Egyesült Államokban az iskolás lányok jelenleg minden évfolyamon a fiúkhoz hasonlóan teljesítenek a szabványosított matematika-teszteken. Mi több, a lányok ugyanolyan arányban jelentkeznek matematika-szakos középiskolába, a doktorálók száma pedig a 21. században 30 százalékra emelkedett az 1950-es években tapasztalt 5 százalékos mélyponthoz képest.

Ennek ellenére még mindig több fiút sorolnak a matematikai talentumok közé, mint lányt, ám a szakadék szűkül, és a nemi esélyegyenlőtlenségek hangoztatásának eredményeként várhatóan be is záródik majd. „Általánosan elmondható, hogy a különbségek rendeződnek az USA-ban és még néhány országban” – vélik a szakemberek.

 

Lawrence Summers, a Harvard egykori vezetője szerint a fiúk matematikai készsége biológiailag változékonyabb, mint a lányoké, ezért van az, hogy több férfi érdemli ki a magas matematikakészségekkel rendelkezőknek járó címet. Összességében a fiúk és a lányok egyformán jók matekból, csupán a szokásos oktatási és nevelési folyamat eredményezi az egyik nemnél a kimagasló, míg a másiknál a minimális eredményeket.

 

A tények nem új keletűek, Czeizel Endre, Az érték bennünk van című tanulmányában elemezte a tehetség eloszlását. Mint kiderült, a géniuszok között nemzetközi viszonylatban csak 4% volt a nő, míg Magyarországon mintegy 2%. Ennek oka elsősorban nem a genetikai lehetőségek hiányára, sokkal inkább a nőkre háruló társadalmi elvárásokra vezethetők vissza. Régen egy nőnek ugyanis nagyon nehéz volt a családja (gyermekszülés és -nevelés) mellett a saját kivételes tehetségét kamatoztatnia – és ez a felállás bizony még nem sokban változott.