Azt tudtátok, hogy az utóbbi időben három brit egyetem is campust nyitott Mauritiuson? Az egyik egy walesi intézmény, az Aberystwyth University, ami az Afrikához tartozó szigeten 2000 férőhelyes épületet vett 600 ezer fontért, de eddig még csak 40 diákot fogadott.

De vajon mi értelme van ennek, hiszen a gazdag szülők gyerekei, akik megengedhetik a borsos nyugati tandíjakat, az utazásba sem rokkannak bele? Vagy mégis? A Quartz cikke szerint több oka is lehet egy intézménynek, hogy egy fejlődő országban nyisson telephelyet.

Először is fontos nekik, hogy meg is mutassák: felkészültek a globális trendekre, nem ismernek határokat, nemzetközileg tényleg beágyazottak. Ha pedig egy egyetem elkezdi, a többi is követi, mert nem akar lemaradni.

Másodsorban fontosak a financiális okok: talán mégis több gyereket fizetnek be a szülők, ha helyben marad, és nem kell vállalni a kiköltözés költségeit. Szóval mégiscsak vannak olyanok, akik bár a forintban milliós tandíjat kifizetik, Nagy-Britanniába nem tudnák elküldeni a gyereküket.

Persze a legtöbb egyetem nem Mauritiusra tart, inkább Kínába, Szingapúrba vagy Dél-Koreába akarja megvetni a lábát. Az Egyesült Arab Emirátusokban már 50 külföldi egyetemi campus van, Katarban pedig kineveztek egy külön települést, ahol székhelyet kapnak a nyugati intézmények.

Persze nyugaton az egyetemek általában a szabadság, főként a szólásszabadság bázisai is, ami komoly súrlódásokat okozhat az autokratikus országokban. Szingapúrban a Yale, Abu Dhabiban pedig a New York University szólásszabadságra vonatkozó passzusai ütköztek össze a helyi törvényekkel.