A Debreceni Egyetemen Gazdaságtudományi Karán, valamint Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán minden évben egy hét a végzősöké. A hallgatók ebben az időszakban búcsúznak el a várostól és az oktatásban eltöltött évektől. Ezt sárgulásnak nevezik.

1868 óta képez agrárszakembereket Debrecen, azóta is minden év áprilisában egy hét a sárgulóké. Az esemény csúcspontotját a lovas felvonulás jelenti, amikor a diploma előtt álló diákok a várostól is elbúcsúznak.

Komoly hallgatói hagyományok vannak a Miskolci Egyetemen is. Az egyetemre kerülők még „pogánynak” vagy „poganyinának” számítanak, s csupán akkor "keresztelik balekká” egy ünnepélyes szakestélyen, ha a balekoktatást követően sikeresen vizsgázott.

Azonos gyökereik miatt a Soproni Egyetem hagyományai is hasonlóan a balekkeresztelőre és a balekok előrelépésére épül. A selmecbányai akadémián színes diákhagyományok születtek. Kik is azok a balekok?

A hallgatók besorolása, megnevezése sajátos: az elsőéves, kereszteletlen hallgató a pogány, a megkeresztelt hallgató a balek (=bulek, róka), a másodéves hallgató a szénégető (=kohlenbrenner), a harmad-, negyed-, ötödéves hallgató a firma, a végzős firma a valétáns, 5 év után veterán, sok év után ultra supra veterán, idős korban ultra supra veteranissimus, ami egyúttal rangjukat is jelenti - írja a Soproni Egyetem ismertetője.

Például magára a balekkeresztelésre egy kijelölt kocsmában, köri helyiségben, tanteremben, ifjúsági házban kerül sor. A szigorú koreográfiájú szakestélyen, a balekcsősz felvezetésével, a „Mi tündöklik ott fenn?” nóta éneklése közben, egymás fülét fogva érkeznek a sikeres balekvizsgát tett pogányok a keresztelésre. Ezután keresztapát és -anyát választanak.

A ti egyetemeteken is vannak hasonló hagyományok? Írjátok meg nekünk az [email protected]!