„A világon sehol nem működik olyan állami felsőoktatási rendszer, ahol a hallgatókkal a képzés teljes költségét kifizettetik” – így kommentálta a kormány felsőoktatási terveit Semjén András közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa. A költségtérítéses képzések önköltségessé alakításáról már márciusban, a Széll Kálmán-terv bemutatása után beszélt Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, a felsőoktatási tervezet kiszivárgott – többek között szerkesztőségünkhöz is eljutott – változatából az is kiderül, hogyan módosítana a kormány a fizetős szakok rendszerén.
A koncepció alapján több képzési területen csak minimális számú államilag finanszírozott hallgatói helyet hagynának meg, a többi jelentkező kizárólag önköltséges formában tanulhatna – igaz, a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár néhány napja korrigált, és úgy fogalmazott, nem lesz olyan szak, ahol senki sem tanulhat ingyen. A féléves tandíj a modellszámítások szerint átlagosan 300-400 ezer forint lesz, a drágább – például az orvosi, gyógyszerészeti és idegen nyelvű gazdasági – szakokon ennél is többet kell majd fizetni.
Hungarikum lesz az önköltséges képzés
„A hallgatók többségének még a leghíresebb amerikai nonprofit magánegyetemeken – például a Harvardon – sem kell kifizetnie azt a tandíjat, amely a brosúrákban szerepel. Az intézmények tandíjbevételeik jelentős részét, 40-50 százalékát a tehetséges, de nem jó anyagi helyzetű diákok támogatására fordítják” – mondja Semjén András, aki szerint ezek az egyetemek még azoktól sem kérik az átlagos képzési költség megtérítését, akik semmilyen kedvezményt vagy támogatást sem kapnak.
A magasnak tűnő, 20-30 ezer dolláros éves tandíj az átlagos képzési költségnek általában a negyven-ötven százalékát fedezi, a többit más forrásokból, például állami, szponzori támogatásából, a volt hallgatók adományaiból és az üzleti bevételekből fedezik. A közgazdász úgy véli, a kormány javaslata azért is problémás, mert a képzés költségei és az adott szakmában dolgozók átlagfizetése közötti összefüggés gyenge, vagyis elképzelhető, hogy egy leendő fizikatanár ötször annyit kénytelen fizetni az államnak, mint egy joghallgató, aki később a pedagógusbérnél jóval magasabb fizetést visz majd haza.
Európában vesztésre áll a tandíjEurópa legtöbb országában a hallgatók ingyen tanulhatnak, ha megfelelő a tanulmányi eredményük, és állami felsőoktatási intézményt választanak. Dél-Európában csak a magánegyetemeken és -főiskolákon kell fizetni a képzésért, Írországban néhány éve törölték el a tandíjat. Így járt Ausztria is, ahol a hallgatói megmozdulások miatt szinte teljesen visszavonták a fizetési kötelezettséget, pedig ott viszonylag alacsony – kilencszáz eurós – összegről volt szó. Nagy-Britanniában az ausztrál modell módosított változatát vezették be, 2010 ősze óta tiltakoznak az egyetemisták a tandíj drasztikus emelése ellen. |
„Az üzleti és jogi végzettségűek jövedelme meglehetősen jó, pedig ezek olcsó képzések, nem kell hozzájuk például laboratórium. Ehhez képest egy jó fizika-kémia szakos tanár soha nem fog jól keresni, pedig az ő képzése kifejezetten drága, ahogy a mérnököké és a többi természettudományos szakemberé is, hogy az orvosokról ne is beszéljünk” – magyarázza.
Kevesebb hallgató lesz, a költségek nem csökkennek
Semjén szerint komoly finanszírozási problémát okoz majd az egyetemeknek és főiskoláknak a hallgatói létszám drasztikus csökkenése – az ugyanis még a legoptimistább szakemberek számára is egyértelmű, hogy annyian biztosan nem fognak jelentkezni fizetős képzésre, mint ahányan eddig államilag finanszírozott formában tanultak.
Brit hallgatói tüntetés a tandíjemelés ellen 2010 telén
MTI
„Az intézmények költségei nem csökkennek, hiszen az épületeket ugyanúgy fenn kell majd tartani, de nem lesz annyi hallgató, aki viselje a költségeket” – mondja, hozzátéve, hogy az elmúlt években Európában nem sikerült nagy áttörést elérni tandíjfronton, így kétséges, hogy Magyarországon sikerülni fog-e.
Tízéves ötletet porol le Hoffmann Rózsa államtitkársága
Az államtitkárság tervei szerint a fizetős hallgatók az átalakított diákhitelrendszert vehetnék igénybe, az emelt összegű kölcsönből ők a – jelenlegi két-háromszorosára emelkedő – tandíjat fizetnék ki, a törlesztést a diploma megszerzése után kezdenék el.
A Hoffmann Rózsa által említett modell hasonlít az Ausztráliában húsz éve működő rendszerhez, amelynek bevezetését rövid ideig a Magyar Bálint által vezetett oktatási tárca is fontolgatta. „Ez volt az, amiről a Gyurcsány-kormány 2006-ban pár hónapos hezitálás után azt mondta, hogy túl sok pénzbe kerülne” – mondja Semjén András.
Az ausztrál tandíjrendszer lényege, hogy a hallgatók a képzésük költségeit csak akkor kezdik visszafizetni az államnak, ha elhelyezkednek, és a fizetésük eléri az előző évi átlagbért (a magyar tervek és az ausztrál rendszer között a lényeges különbség az, hogy itthon kereskedelmi bankok biztosítják a diákhitelt, míg Ausztráliában az állam nyújtja a hitelt, amelyet az adóhivatal regisztrál). Az, hogy pontosan hány százalékot vonnak le tőlük, attól függ, hogy mennyivel haladja meg a fizetésük az átlagbért.
„Ennek a javaslatnak itthon is az lett volna a célja, hogy az alulfinanszírozott felsőoktatásba más erőforrásokat is bevonjanak. Első lépésben azonban az államnak kell állnia az összes hallgató oktatásának költségeit, ez csak három-öt év múlva kezd megtérülni” – magyarázza. Semjén András szerint akkor sem folyik majd be a teljes összeg, mert lesznek olyan végzettek, akik nem helyezkednek el, vagy a fizetésük nem lesz elég magas.
Szabó Fruzsina
eduline
