„Fogalmam sem volt arról, milyen önéletrajzot és motivációs levelet várnak el tőlem, hiszen eddig nem történt más szakmailag értékelhető esemény az életemben, mint hogy jó eredménnyel elvégeztem a középiskolát, majd megszereztem a bachelor (BA) diplomát” – emlékszik vissza az idei mesterképzés előtti vizsgadrukkjára egy ELTE-s bölcsészhallgató. Félelme nem volt alaptalan. A szóbeli felvételi vizsgán – ahol mégiscsak élesben kell helytállni – közel annyi pontot lehetett elérni (25 pont), mint a vizsgáztatók által ellenőrizhetetlen körülmények közt, vagyis bárki által megírható bemutatkozó levéllel, ami jó esetben 20 pontot is megért.

Támpontot nem nagyon kaptak a hallgatók a motivációk kifejtéséhez. Az interneten elérhető mintalevelek állásinterjúkhoz adnak tippeket, a mesterkurzusra jelentkezéshez szánt írás kritériumainak kifejtésével pedig az egyetemek információs oldalai is adósak. Így persze könnyen támadhattak olyan abszurd helyzetek is, mint amilyenről – név nélkül – az egyik felvételiztető tanár számolt be a HVG-nek. A motivációs levél minden ismérvének megfelelt például egy ózdi történészpalánta beadványa. A munkásőr felmenőire hivatkozó jelentkező oldalakon át fejtegette, mennyire elszánt, hogy megváltoztassa az uralkodó történelemkutatás és oktatás kánonját, amely Sztálint és Rákosit mindenre elszánt gonosztevőnek mutatja be. Ugyanakkor a lexikális ismereteivel, úgy tűnt, nincs különösebb probléma.

Nem a motivációs levelek körüli bizonytalanság volt az egyetlen problémás területük az idei mesterszakos felvételiknek. A leglehetetlenebb helyzetbe alighanem az a Szegeden alapdiplomát szerzett hallgató került, aki az ELTE olasz–portugál mesterképzésére felvételizett. Bár a pontszámai elegendők lettek volna a bejutáshoz, arra hivatkozva utasították el, hogy hiányzott a portugál felsőfokú nyelvvizsgája. Csakhogy Magyarországon sehol sincs akkreditált általános portugál nyelvvizsga (csak közgazdasági szaknyelvi).

A mesterképzésre jelentkezők közül – ellentétben az alapdiplomás képzéssel – az intézmények az idén is saját szervezésű felvételik alapján válogathatták ki jövendő hallgatóikat. Az ELTE, a Szegedi és a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint a Miskolci Egyetem bölcsészettudományi karai még tavaly megállapodtak, hogy azonos módon súlyoznak a 100 pontos skálán belül, vagyis a korábbi tanulmányok, az írásbeli és a felvételin nyújtott teljesítmény alapján kiadható pontok arányát azonos módon határozták meg. A megegyezés értelmében az egymás alapszakjain végzett tanulmányokat, így például a szakdolgozatokra kapott érdemjegyet is automatikusan elfogadták. Ugyancsak elfogadták az elvégzett minorszakot, nem követelték meg tehát a mögötte lévő tantárgyak összehasonlítását és a kreditek külön elismertetését. Közös felvételit azonban ugyanarra a szakra jelentkezettek esetén sem tartanak, tehát aki több egyetemre is jelentkezett, az több helyütt is kénytelen volt vizsgát tenni, ráadásul nem is mindig azonos követelmények alapján.

A mesterszakos felvételi rendszerének sajátosságával magyarázható, hogy az egyes karokon, szakokon megállapított ponthatárok nem is igazán vethetők össze. Ugyanaz a pontszám eltérő tudásszintet is takarhat. Önmagában az, hogy valahová alacsonyabb pontszámmal is be lehetett kerülni, nem feltétlenül azt jelenti, hogy oda a felkészületlenebbeket is felvették. Az ELTE-n például számos szaknál a társakénál alacsonyabb küszöböt állapítottak meg, ami azonban az intézmény vezetése szerint épp azt bizonyítja, hogy náluk nem osztogatták olyan bőkezűen a pontokat a jelentkezőknek, mint másutt, vagyis komolyan vették a vizsgát. Ahol viszont magas, olykor extra magas pontszámok születtek, hasonlóan érveltek, mondván: olyan magasra tették a lécet, hogy tényleg csak az arra érdemesek ugorhatták át.

Hogy a magyarázatok közül melyiknek mekkora a valóságtartalma, nehéz megállapítani. Ami a számok alapján biztonsággal állítható, hogy a mesterképzésben az idén kialakult pontszámok a kiegyenlítődés irányába mutatnak. Bár a bölcsész- és tanárképzésben továbbra is jelentősek a különbségek, olyan, mint tavaly, hogy az államilag támogatott képzés keretében valahová már feleannyi ponttal is be lehetett kerülni, mint egy másik intézmény azonos szakára, idén nem fordult elő. A pontszámok közötti eltérés idén jóval szűkebb sávon belülre – jellemzően 10-15 százalékos különbségekre – csökkent.

A magyar nyelv és irodalom mesterképzés esetében tavaly meglehetősen szélsőséges volt a pontozás: több mint kétszeres volt a különbség a legalacsonyabban (42 pont) és a legmagasabban meghúzott küszöbérték (90 pont) között (előbbi az ELTE, utóbbi a Pannon Egyetem elvárása volt 2009-ben). Idén viszont már az ELTE magyar szakára jutáshoz is legalább 58 pontot kellett szerezni, miközben a felső érték csak egy ponttal nőtt (91 pont volt a határ Miskolcon). Eközben azonos pontszámokkal (72) vették fel a magyarosokat Pécsett és Szegeden; mindkét helyen 17-en kezdhették meg mesterfokú tanulmányaikat az államilag támogatott rendszerben.

Emelkedtek a ponthatárok, és csökkent a „szóródás” a filozófia szak esetében is, ahol tavaly a két szélső érték 56 és 83 pont volt, ami 68-ra (ELTE), illetve 84-re ment fel (utóbbi a Debreceni és a Szegedi Egyetem ponthatára volt.) Hasonló folyamat figyelhető meg – azaz feljebb csúsztak, illetve közeledtek a ponthatárok – a német nyelv és irodalom esetében is, ahol tavaly „alsó hangon” már 44 pont is elég volt a bejutáshoz (Debreceni Egyetem), idén viszont a minimális pontszám 60-ra nőtt (ezt az ELTE várta el a jelentkezőitől). Eközben Pécsett tavaly és az idén is 89 pontot kértek a németesektől.

Megmaradt a viszonylag nagy különbség a művészettörténész mesterképzésnél, ami két helyen indult: az ELTE-re idén 42 pont is elég volt (tavaly mindössze 37 kellett), míg a Pázmányon 66-ról 77-re nőtt a „művtöris” ponthatár. Dacára tehát a küszöbszámok emelkedésének, a tavalyi arányok lényegében tovább éltek az idei felvételi rendszerben is.

Idén is jelentős kínálat mutatkozott történész mesterképzésből, ahol a ponthatárok tekintetében egyfajta tömbösödés figyelhető meg. A többség 60-70 pont közötti sávban húzta meg a határt (ELTE, Károli, Pécsi Tudományegyetem), míg Debrecen, Szeged, Miskolc esetében 80 fölött kezdődött az élet (80, 83, 88 pont volt a jelentkezőktől elvárt minimum). A számok a tanári képzésben még nagyobb kilengést mutattak. Történelemtanári mesterképzésre a Károlin már 45 pont is elég volt, majd ötösével ugrott a sávhatár (Pécs 50 pont, Esterházy Károly Főiskola 60 pont). Szegeden 62, az ELTE PPK-n 68 pont volt a történelemtanári küszöb, majd jöttek a hetvenesek (Debrecen 70, Miskolc 75 pont), míg a Pázmányon 85 ponttal vettek fel, igaz, mindössze négy hallgatót.

DOBSZAY JÁNOS

HVG