Nem volt száz százalék, hogy a Közgázra fog jelentkezni. A gimnázium utolsó éveiben már a történelmet és a magyart is nagyon komolyan vette és a felvételi jelentkezési lapján a jogot is bejelölte. Két master képzést is elvégzett, jelenleg a Raiffeisen Bank senior modellezője. Döme Botond 28 éves, és mindenkinek, aki hozzá hasonló pályára vágyik azt tanácsolja: nyitottnak kell lenni mindig, és minden új felé. Karácsonyt megelőző héten, a CEU-n beszélgettünk.
Botond 1981-ben született Budapesten. Édesanyja orvos, édesapjának – saját elmondása szerint - „megszámlálhatatlan” diplomája van. Három bátyja és egy húga van. Középiskolai tanulmányait az Apáczai Csere János Gimnáziumban kezdi, de a Szerb Antal Gimnáziumban fejezi be, ahol szintén erős a matematika oktatás. Kiegyensúlyozott, nyugodt vérmérsékletű fiúnak tűnik.
Eduline: Miért pont itt találkozunk? Hogyan kötődsz a CEU-hoz?
D.B: 2005 és 2007 között jártam ide, master képzésre. A közgazdasági programban ökonometriát hallgattam, ami lefordítva azt jelenti, hogy gazdasági folyamatokat modellezünk a statisztika és a matematika módszereivel. De nem csak a gazdaságot lehet modellezni, a szakdolgozatom témája például az volt, hogy a műugró versenyeken mennyire részrehajlóak a bírák. Ehhez az adta az ihletet, hogy szeretem a sportot, és a 2006-os budapesti vizes EB szervezésénél segédkeztem. A lényeg, hogy nagyon erős képzést kaptunk a CEU-n. Itt tényleg a nemzetközi élmezőny tanul és az oktatók is mind elismert szakemberek. Kicsi a létszám, rengeteg „research seminar”, vagyis kutatói szeminárium van, a világ legjobb előadóival. Szerintem fontos a kulturális közeg is – hogy itt több, mint 100 ország diákjai gyűlnek össze. Magyarországon a közgazdasági szakma krémjét egyébként a CEU-s, MNB-s kör adja, ők a legaktívabbak.
Eduline: A CEU-t megelőzően már vettél részt valamilyen master képzésen?
D.B: Az úgy volt, hogy a 2003-as tanévre nyertem egy Erasmus ösztöndíjat Leuven-be, Belgiumba. Ez egy egyszerű cserefélév volt, elvileg folytatás nélkül. Viszont nagyon jól éreztem magam kint, és azt is tudtam, hogy a tanulmányaimon is sokat dobna, ha még maradnék egy ideig. Így jelentkeztem az ottani egyetem monetáris közgazdasági programjára. Ez egy Master of Science képzés volt, és még egy évig tartott. Rendes diplomamunkát kellett a végén leadni, angol nyelven. Mikor hazajöttem, rögtön kezdtem a CEU-n. Szoros is volt a dolog, mert lecsúsztam a matek előkészítőről, de szerencsére nem lett gond belőle.
Eduline: És milyen a kapcsolatod az Alma Mater-rel?
D.B: Visszajárok a Közgázra. Tanítok is, egy félévben egy kurzust tartok a nemzetközi és a magyar programban is a Statisztika Tanszéken. Van egy olyan képzés, hogy International Study Programs – na ott tanítok. A Közgáz nekem diákként azért volt jó, mert Heller szakkollégista voltam, ami a közösségen túl plusz kurzusokat is jelent, és számos egyéb más elfoglaltságot is. Szeretek egyszerre sok mindent csinálni, jól lekötni magam. Hát a Heller-ben ez sikerült. Ugyan – budapesti lévén - nem voltam bentlakásos, de részt vettem a programokon. Amúgy a szakkollégiumba külön felvételizni kell, de elsősorban a motivációdra kíváncsiak, nem az eredményeidre.
Eduline: Ilyen jó nevű szellemi műhelyekből kikerülve az ember nyilván válogat az állásajánlatok között. De azért biztos közöttetek is van verseny. Mi szokott általában számítani egy állásinterjún?
D.B: Ahhoz, hogy valaki elnyerjen egy igazán jó pozíciót ezen a pályán, számítanak a felsőfokú tanulmányok alatt szerzett jegyek és az átlag. Ezeket külföldön is nézik. Mint mindenhol máshol, itt is sokat nyom a latban a nyelvtudás és a tapasztalat. Sok helyen konkrét feladatokat kell elvégezni, tehát ténylegesen kíváncsiak arra, hogy a gyakorlatban mit hogyan oldasz meg. A külföldi oktatásban egyébként is gyakorlatorientáltabbak, mint nálunk. A kinti vizsgák olyanok, hogy egy időpont van, arra kell bemenni. És nem tesztek vannak, hanem le kell vezetni mindent szabályosan. Ez a rendszer a későbbiekben nagy hasznára van mindenkinek, mikor el kell helyezkedni. Egyébként – ez talán nem mindenkinek egyértelmű – de a CEU is a külföldi képzések sorába illik, bár nekik az amerikai mellett megvan a magyar akkreditációjuk is.
Eduline: Akkor beszéljünk az elhelyezkedésről. Van egy tippünk, hogy nem kellett sokáig kilincselned.
D.B: Ez igaz. 2006 nyarán mentem el gyakornoknak A GE Money csoporthoz, az ő bankjuk ugye Magyarországon a Budapest Bank. Ez sima gyakornoki munkának indult. A kockázatkezelés, CRM (ügyfélkapcsolati-menedzsment) és árazás területén dolgoztam egy kisebb csapatban. Ez a budapesti csapat foglalkozott egész Európával, így a munkánk része volt a sok utazás is. Igazi nemzetközi társaság volt. A kínai csoporttársam mellett volt még belorusz, bolgár és román tagja is a team-nek. A közvetlen főnököm pedig éppen a CEU-n csinálta a PhD-jét. Ha itt maradok, akkor pár hónap elteltével neveztek volna ki senior modellezőnek, de ez már nem következett be, mert 2008 szeptemberében megkerestek a Raiffeisen-től egy jó lehetőséggel. Nekik már volt egy profi modellező CRM csapatuk, mindössze négyfős. Ide hívtak. Ezt a munkát azért szeretem, mert üzleti szempontból többet tanulok, jobb rálátásom van a folyamatokra. Januártól lesz egy kis váltás, de maradok ugyanitt: az új munkaköröm senior hitelkockázat elemző lesz, a Lakossági és KKV Kockázatkezelési Főosztályon.
Eduline: Úgy tűnik, hogy Te már jó úton vagy egy nagyon fényes karrier felé. Mit tanácsolsz azoknak, akik még a tanulás fázisában vannak? Te mi látsz személy szerint elengedhetetlenül fontosnak?
D.B: Szerintem nem mondok újat azzal, hogy folyamatosan tanulni kell és képezni magunkat. A nemzetközi tapasztalatok is nagyon fontosak, az hogy az ember új gondolkodás módokat ismerjen meg. Nekem például még van mit fejlődnöm a nyelvek terén, mert bár az angolom erős és németül is beszélek, ez utóbbi megkopott kicsit az évek során, mert nem használom. Szóval két-három nyelvet igazán jól kell tudni. Ha pedig valaki nyitott és érdeklődő, akkor rengeteg jó lehetőséget kaphat az élettől, amiket ki is tud használni.
Kanaki Anna
eduline