„Három lehetőség áll előttem” - mondja a harmadéves műegyetemista Gábor. „Egyszerűen elosztom a kilenc vizsgámat egyenletesen a negyven napra, vagy beosztom a vizsgákat a vizsgaidőszak elejére, ami körülbelül huszonhat napot jelent. Ennek az az előnye, hogy maradna idő a pótlásokra is. Végül bezsúfolhatom mind a kilencet a vizsgaidőszak végére, ami körülbelül tizenkilenc nap. Ebben az esetben maradna nyugalmas huszonhárom napom készülni rájuk, de a hátrány itt az, hogy már nem nagyon lenne idő az utóvizsgákra. Valószínűleg mégis ez utóbbit fogom választani” – hallhatjuk a tépelődést.

December közepétől sok hallgató spekulál ilyen és ehhez hasonló dilemmákon. Kérdés, hogy ér-e valamit a pontos stratégia kidolgozása?

Húzd ki a jokert!

Általában három vizsgaidőpontot szokás megadni, kettőt a normál időpontokra egyet pedig az UV-ra. Nagyobb szakoknál  (és vizsgáknál) az első - legrosszabb esetben a második - vizsga van létszámkorláthoz kötve. A vizsgákra a legtöbb helyen maximum két nappal előbb lehet jelentkezni. Persze ez az adott tanártól is függ, de valamennyit lehet játszani az időpontokkal. December végén és január elején van a vizsgák tömkelege.

„Találkoztam már olyannal is, hogy valaki egy nappal a vizsga előtt kezdett el érdeklődni a jegyzetekről, tette mindezt a legnagyobb lelki nyugalommal. A vizsgán akkora mázlija volt, hogy kihúzta az ennél a tanárnál szokásos „jokert” vagyis beszélhetett arról a tételről, amelyikről akart és a végén négyessel távozott. Ennyit a helyes időbeosztásról” – sztorizik a történelem szakos Marci, aki már túl van egy vizsgán.  

Vannak, akik már szeptembertől rendszeresen tanulnak, hamar letudják a letudandót és olyanok is, akik inkább szétszórják az időpontokat. Sokan, pedig újra és újra elhalasztják a vizsgákat. Ám, aki mindig tologatja az időpontokat, egyre inkább megnehezíti a saját dolgát.

Minél több alkalmon vagyunk túl, annál nagyobb lesz a vizsgarutinunk, annál könnyebben vizsgázunk. Nincsen abban semmi különös, ha az ember ismétel, vannak tárgyak, amiket csak sokszori nekifutás után tudunk teljesíteni. Ez is része a diákéletnek – mondják tanulásmódszertani szakemberek.

A kreditrendszer nagy előnye, hogy a halasztott vizsgák miatt nem veszítünk teljes féléveket, nem kell újrakezdeni a képzést. Persze, mivel a tanegységek egymásra épülnek, megnehezíti az előrehaladásunkat az, ha az alaptárgyakból nem tudunk jegyet szerezni. Ilyenkor ki kell sakkoznunk, milyen tárgyakat tanulhatunk a következő félévekben, amíg az előfeltételt újra megpróbáljuk.”

Tömegszak és „szerencsesör"

A negyedéves közgázos Fanni az egyenletes vizsgaelosztásra esküszik. „Persze ez függ a vizsgák számától is, de így nincs az a nagy hajtás, rövid idő alatt. Ha bezsúfolom a vizsgáimat, mondjuk december végére karácsonyig, biztos, hogy menetközben elfáradok, becsúszik egy rossz jegy és borul a menetrend. Valahogy én is és sokan körülöttem, mindig beleesünk ugyanazokba a hibákba az időbeosztással, tanulással kapcsolatban” – mondja a közgázos lány, akinek ebben a félévben „csak” hat vizsgája van.

Más és más lehet slágeridőpont egy nagy szakon és megint más egy kisebben, ahol kevés az ember, a tanár sokkal jobban ismeri a hallgatókat, személyesebb a vizsga, mint egy tömegszakon. Persze sok ilyen képzésen egyáltalán nincs választási lehetősége a diáknak, mivel fix időpontok vannak. Egy japán szakos hallgató elmondása szerint, az öt vizsgáját még decemberben 14-e és 24-e között letudja. Persze valamivel könnyebb dolga is van: nagyjából fele-fele arányban oszlott el a leadandó írásbeli és a szóbeli vizsga.  A bölcsészek szerint, az általánosan kötelező vizsgákra szokott nagy lenni a tülekedés, mivel ezek több szakon is kötelezőek a BTK-n.

Mindenképpen érdemes menetrendet készíteni, és reálisan beosztani a tennivalókat. A vizsgaidőszak elejére tervezzünk inkább több mindent, hiszen a végére szellemileg-lelkileg elfáradhat az ember. Halasztásokra, becsúszott rossz jegyekre is kell időt tartogatni. Ha rosszul osztjuk be az időnket, ez ahhoz is vezethet, hogy a folyamatos „elcsúszások” miatt elkezdhetünk kapkodni és szorongani, ami leronthatja a teljesítményünket. A helyes időbeosztás, napirend tervezés és a jó tanulási stratégiák segíthetnek.

„Nincs jó vagy rossz vizsgabeosztás. Mindenki a saját egyéniségéhez, tempójához igazítja a vizsgákat, és persze van, aki csak sodródik. Ahhoz, hogy ne boruljon a beosztás és minden haladjon terv szerint, nekem egy jó receptem van: a vizsga előtti szerencsesör” – tette le az asztalra tippjét a jogász Ákos.

Bár mindenki más és más stratégiában hisz a vizsgabeosztást illetően, egy valamiben mégis egyetértettek forrásaink: mindegy hogy, hogyan osztja be az ember a vizsgáit, ha a diák leül a tanárral szemben, a legfontosabb az önbizalom. 

Schäffer Dániel

Eduline