Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
A közelmúltban két neves egyetemi rangsor is megjelent itthon. Az egyik a Felvi és az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely listája, mely 2000-ben indította el Magyarországon is a rankingek alkalmazását. A másik a Heti Válasz magaziné, mely 2005 óta öt-hat szempont alapján rangsorol. Az egyetemek rangsorba állítását azonban kezdettől fogva komoly vita övezi mindenhol, ahol alkalmazzák. Mitől jó egy felsőoktatási intézmény?
Az egyik legrangosabb hazai összesítés, a HVG Diploma különszámban nemsokára megjelenő Felvi-Rangsor egyértelműen azt mutatja, hogy továbbra is az ELTE a legjobb hazai egyetem, a Heti Válasz szerint viszont csupán a jog és a kommunikáció területén viszi el a patinás intézmény a pálmát. Mindkét rangsor szerint viszont jó helyezéseket kapott a Debreceni Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem. A Heti Válasznál az összesített rangsorban -akárcsak tavaly- 12 közül első helyen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) áll.
A Felvi elemzése a hetven legnépesebb egyetemi és főiskolai kar hallgatóinak véleményét vizsgálja. Az összeállításkor 20 szempontot vettek figyelembe, melyek közül hangsúlyos volt a hallgatók menedzselése, az oktatói kiválóság és a hallgatói összetétel minősége.
A Heti Válasz és a Central European Management Intelligence (CEMI ) által készített felsőoktatási rangsor más módszerekkel dolgozott. A képzéstől függően öt, illetve hat szempont alapján végezték a kutatást: vizsgálták a túljelentkezés mértékét, a diák-tanár arányt, az OTDK-n elért hallgató eredmények arányát, az egyes szakterületeken végzetteket tipikusan foglalkoztató munkaadók véleményét, illetve a munkaerő-közvetítők és fejvadász cégek tapasztalatait. A 2009-es rangsor a jogi, közgazdasági, idegenforgalmi, kommunikációs, gépészmérnöki és informatikusi képzéseket vizsgálja, és röviden elemzi az orvosi egyetemek mutatószámait is. Ezen a listán 2005-ben is a jogászoknál az első helyen az ELTE állt, idén viszont a Szegedi Tudományegyetem megelőzte az akkori másodikat: a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Tavalyhoz képest viszont nem változtak a főbb eredmények: minden képzési területen a tavalyi legjobb végzett az idén is az első helyen.
A Népszabadság 2005-től adja ki Top című kiadványsorozatának részeként felsőoktatási rangsorát. Erre eddig összesen háromszor került sor (2005, 2007, 2008). Az összesítés húsz minőségi mutató mentén készült, ilyenek például az első helyen jelentkezők aránya, a túljelentkezési adatok, emelt szintű érettségivel vagy felsőfokú nyelvvizsgával felvett hallgatók aránya vagy a kutatási gyakorlati kapcsolatok száma az intézményben. 2005-ben ezen a listán a legnépszerűbb egyetem szintén az ELTE volt, 2008-ban viszont már a Budapesti Corvinus Egyetem.
Rangsorok a világban
A rangsorok megjelenése az utóbbi években mindig nagy közéleti figyelmet és vitát váltott ki más országokban is. Különösen igaz ez az Egyesült Államokra és Németországra, ahol a rangsorok elsősorban folyóiratok kezdeményezésére jöttek létre, melyek saját szempontokkal dolgoznak. A legrangosabb amerikai lista a U.S.News and World Report-ranking, neves még a Newsweek rangsora is. A U.S. News igen összetett szempontrendszert használ, de az egyes szempontok szerinti rangsorokat azután – egyesek szerint meglehetősen önkényesen – súlyozza és összesíti. Így állítja elő évenként a „top 25” rangsorát az intézmények különféle típusain belül. Ugyanakkor az általános rangsorolás mellett a U.S.News külön kezeli a mérnökképzést, a gyógyszerész-képzést és az orvosi képzést. Ezek mellett kínál egy alternatív rangsort is, amely a „best value”, - a minőség és az ár - függvényében rangsorolja a kínálatot, vagyis, hogy az összeállítás szerint, hol kapható a legjobb minőségű oktatás viszonylag olcsón.
Németországban a Der Spiegel magazin rankingja elsősorban értékelő-tájékoztató jellegű, nem törekszik arra, hogy egyértelmű hierarchiát hozzon létre a nemzeti felsőoktatáson belül, mint az amerikai rangsorok. A lap meglehetősen egyszerű technikát használ: 81 egyetemen több mint 12 000 hallgató és 1600 professzor megkérdezésével készíti el kimutatásait. Az egyetemi presztízst kiválasztott egyetemi oktatók, neves professzorok rangsorai alapján állapítja meg, és külön közli azt, szakterületenként
A The Times a Spiegelnél egyszerűbb rangsort kínál, és - mint az amerikai rangsorok - szintén az oktatás színvonalára helyezi a hangsúlyt. Az angol magazin nem saját adatokkal, illetve szempontokkal dolgozik, hanem a túlnyomórészt állami szervek által gyűjtött statisztikákból emeli ki a meghatározónak tartott mutatókat s ezeket összegzi, egy összesített pontszámban. A végső helyezésben, az angol rendszer – elsősorban takarékossági okokból – a minél rövidebb idő alatt megszerzett diplomát honorálja.
Lengyelországban, - hogy ne kelljen egy listára venniük az állami és a magán felsőoktatási intézményeket - három, eltérő szempontok alapján készített rangsort adtak ki. Külön rangsorokat képeznek a képzési programok, területek szerint, ebben a listában állami és magánintézmények egyaránt szerepeltek. A második egy önálló lista a 75 állami felsőoktatási intézménnyel, végül a harmadikban a 100 magán felsőoktatási intézmény szerepel, mégpedig a presztízs, kutatási potenciál és tanulmányi feltételek szempontjai szerint.
Az elismert rangsorok mindig nyilvánosságra hozzák módszereiket, adatgyűjtési technikájukat, szempontjaikat, súlyozási technikáikat, így többek közt ahhoz is hozzájárulnak, hogy a felsőoktatási intézmények értékelésének megfelelő szempontjait újra és újra át kelljen gondolnia a célközönségnek. Mára elismert tény, hogy a rangsorok - különösen a diákok kikérdezésén alapulóak - visszahatnak az egyetemi vezetés politikájára.