Nap mint nap arról lehet hallani, hogy a cégek komoly munkaerőhiánnyal küzdenek. Könnyebb emiatt pályakezdőként egy-egy ígéretes kezdő pozíciót megszerezni? Puhultak a feltételek a munkaerőhiány miatt?

Vannak változások, de ezek nem annyira drasztikusak, mint amit a munkaerőhiány indokolna, a cégek nem adnak le lényegesen az elvárásaikból - az egy hosszú folyamat lesz, mire a munkaerőhiány visszahat a vállalati folyamatokra. Persze a cégek egyre inkább építenek a pályakezdőkre, egyre több intern és graduate program indul, ezek vezetőképzők vagy a vállalat életébe integráló programok, amelyek gyakornokoknak vagy pályakezdőknek szólnak. Egy ilyen programot azonban csak azok a vállalatok engedhetnek meg maguknak, amelyek nagy számban keresnek fiatalokat. Viszont a kis- és közepes vállalkozásoknál, amelyek a munkaerő hetven százalékát foglalkoztatják, még nem nagyon jelentek meg ilyen programok.

Melyik az a szektor, amely a legtöbb pályakezdőt felszívja?

A HVG Állásbörzén egyértelműen az autóipari cégek és az autóiparhoz kapcsolódó beszállítók. Nemcsak mérnököket keresnek, hanem nagy számban várnak IT végzettségű jelentkezőket, hiszen hatalmas informatikai fejlesztések zajlanak. Keresnek logisztikusokat, pénzügyeseket, közgazdászokat, nagyon sok esetben keresnek szakfordítókat, de volt már egészségügyi, például üzemorvosi keresésünk is a rendezvényen. A másik jelentős szektor az SSC. A shared service centerek nagyon sok pályakezdőt és diákot keresnek, nyelvszakos bölcsészeknek kiváló diákmunka és kezdő pozíció lehet, ha nem nyelvtanárként képzelik el a jövőjüket. Sok pályakezdőt felszívnak a tanácsadó cégek, a nagyobb könyvelőirodák, bérszámfejtő cégek, elsősorban gazdasági-pénzügyi végzettségűeket, de nem kizárólag, sok esetben vannak olyan pozíciók, amelyek a bölcsészek számára is nyitottak, például a HR területén.

Évről évre több ezer diploma ragad az egyetemeken, főiskolákon, mert a végzősök nem tudnak nyelvvizsgát szerezni. Milyen nyelvi elvárásaik vannak a munkaadóknak?

A diplomák beragadásának sok egyéni oka lehet, amelyek között persze ott van a nyelvtudás hiánya is, de olyanokkal is találkoztam már, akiknek jó a nyelvtudásuk, de a nyelvvizsgát nem tudják megszerezni, mert nagyon stresszelnek az írásbelin, vagy a kézírásuk egész egyszerűen olvashatatlan. A kkv-knál általában nincs szükség nyelvtudásra, de ha valaki multinál képzeli el a jövőjét, anélkül, hogy az adott cégnél használt nyelvet beszélné - ez 80 százalékban az angol, 15-18 százalékban a német, kisebb részben más nyelvek -, nem fog tudni elhelyezkedni. Az SSC szektorban pedig alapelvárás az idegennyelv-tudás, a középfok jellemzően nem is elég, egy erős középfokkal vagy felsőfokkal lehet állást találni. Az angolul, németül és a többi nagy európai nyelvet ismerők mellett a kis nyelveket beszélőket is nagyon keresik. Ha valakinek például van egy erős holland, spanyol vagy akár szlovák nyelvtudása, mellette pedig angolul is jól beszél, tárt karokkal várják az SSC-k, amelyekben ráadásul nagyon gyorsan előre lehet lépni. 

Mennyire látják reálisan a fizetési lehetőségeket a pályakezdők?

Egyáltalán nem látják reálisan, főként azért, mert nincsenek nyilvánosan elérhető információk. Szerintem minden munkavállaló boldog lenne, ha úgy néznének ki az álláshirdetések, mint a diákmunkák hirdetései, amelyekben konkrét órabér szerepel. A munkáltatók viszont nem szokták az álláshirdetésekben feltüntetni a várható bért vagy akár egy bérsávot. Hogy miért? Mert van egy képük arról, hogy milyen munkavállalót szeretnének alkalmazni, és ehhez a képhez tartozik egy fizetési-juttatási csomag. Tegyük fel, ezt az összeget beleírnák az álláshirdetésbe. Ha egy jelentkezőnek az elvártnál nagyobb a tudása, tudnak többet is fizetni neki, hiszen jobban tudják terhelni. Ha olyan jelentkezővel van dolguk, akinek kevesebb a tapasztalata, kisebb a tudása, elképzelhető, hogy képzésekkel, mentorprogramokkal kell felhozni arra a szintre, amellyel már el tudja látni a feladatait. Neki nem tudnak annyit fizetni, mint amennyit az álláshirdetésben ígértek. De ha egyszer az álláshirdetésben azt ígérik, hogy pl. bruttó 270 ezer forint a fizetés, és a végén megajánlanak 234 ezer forintot, akkor a jelentkező végtelenül elégedetlen lesz - még akkor is, ha egyébként a kisebb összeg megfelelő lett volna. Pont ezért még sokat kell várni arra, hogy egy álláshirdetésben konkrét összeget vagy fizetési sávokat feltüntessenek a cégek.

Akkor mit tehet egy pályakezdő? Hogyan derítheti ki, hogy milyen a reális fizetési igény?

Mondok egy példát arra, hogyan lehet nagyon mellélőni. Egy toborzási rendezvényt szerveztünk az egyik főiskolán, egy olyan alulról építkező, azaz elsősorban fiatalokat alkalmazó cég képviselőivel voltunk ott, amely alapvetően folyamatmérnököket keresett. A program vége felé szóba került a gyakornokok és a főállású munkatársak fizetése. A cég képviselői visszakérdeztek, hogy ki mennyivel lenne elégedett. A hallgatók a gyakornoki béreket viszonylag jól be tudták lőni, a főállásúak fizetésénél azonban nagyon mellélőttek, persze felülpozícionálták magukat. Az egyik hallgató azt mondta, megnézték, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint átlagosan mennyit keresnek a folyamatmérnökök, megnézték mellé a főiskolájukon végzettek pályakövetési adatait is, a két szám átlagát vették alapul.

Egy KSH-átlagban azonban benne vannak azok a szakemberek, akik harminc-negyven éve a pályán vannak, és adott esetben akár már vezérigazgatói pozíciót töltenek be, és persze benne vannak a pályakezdők. Egy friss diplomás nem számolhat az átlagfizetéssel, azt öt-tíz év alatt tudja elérni. Ha valaki a KSH-adatokból kiindulva szeretne tájékozódni a fizetésekről, nézze meg a szakmájának az átlagát és a szórását, a reális bérigénye valószínűleg a szórás legalján lesz. Vagy ne a jelenlegi bérigényét mondja el a bértárgyaláson, hanem azt, hogy öt év múlva milyen összeget szeretne elérni - és tegye fel a kérdést, hogy ehhez képest a cég mit tud biztosítani most.

Ezzel visszadobja a labdát a HR-esnek.

Nagyon érdekes dolgot hallottam egy informatikai cég vezetőjétől, aki szerint az egyik legnagyobb probléma a pályakezdőkkel az, hogy irreális a fizetési igényük. Két-három évvel ezelőtt ezeket a jelölteket egyszerűen elküldte azzal, hogy túl magas a bérigényük, a vállalat jelen pillanatban nem tud ennyit fizetni. A munkaerőhiány miatt ma azonban már nem küldik el őket, hanem két fizetési ajánlatot adnak a jelentkezőnek: elmondják, hogy a tudásszintje alapján jelenleg mondjuk 250 ezer forintos nettó bért tudnak neki fizetni, és ha másfél-két éven belül olyan tudást és tapasztalatot szerez a cégnél, hogy ki tudja termelni a magasabb fizetést, egy éven belül ez az összeg nettó 300 ezer, két éven belül pedig 350 ezer forint lehet. Tízből kilenc jelölt elfogadja az ajánlatot, mert látják a saját karrierútjukat és azokat a feltételeket, amelyeket teljesíteniük kell a magasabb fizetésért.

Mit tanácsolna azoknak a hallgatóknak, akik tavasszal fognak végezni az egyetemen vagy főiskolán? Mit kell tenniük a következő néhány hónapban annak érdekében, hogy a lehető legjobb pozícióból induljanak neki az álláskeresésnek?

Próbáljanak ki minél több dolgot, vállaljanak szakmai gyakorlatot vagy diákmunkát, nézzenek meg akár több céget, folyamatot, menjenek el gyárlátogatásokra, beszélgessenek olyan ismerősökkel, akik már dolgoznak, hogy pontosan milyen feladatokat kell végezni az ő munkakörükben. Meg kell tudniuk, milyen munka áll legközelebb az elvárásaikhoz, és ilyen pozíciót keressenek. Ha pedig megtalálták azt a helyet, ahol el tudják képzelni a jövőjüket, próbáljanak maradni és főállású pozíciót szerezni. A HVG Állásbörze is nagyon jó gyakorlóterep, rengeteg hasznos információt meg lehet tudni a kiválasztott cégekről, sőt, a munkatársakkal folytatott beszélgetésből azt is leszűrhetjük, hogy beleillünk-e az adott cég kultúrájába, jól éreznénk-e ott magunkat vagy sem.