Egy átlagos egyetemi diploma már Kínában sem jelent automatikusan belépőt a legjobb állások piacára, ugyanakkor a kínai szülők változatlanul megszállottan ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeik egyetemre menjenek. Olyannyira, hogy még a „tigrisanyaként” elhíresült Amy Chuát is sikerült meglepniük – írja a német Tagesspiegel.

„A tigrisanya harci dala” című, világszerte óriási vitákat kiváltó könyv szerzője egy a távol-keleti országban tartott előadásán éppen arról beszélt, milyen tanulságokat vont le testvére súlyos betegségéből, amikor a közönség soraiból többen szót kértek. Hogy a kérdezők mire voltak kíváncsiak? Szinte kivétel nélkül azt szerették volna megtudni, hogyan juttathatnák be gyereküket a Harvardra.

A tanulás a felemelkedés kulcsa?

A legtöbb kínai szülő szerint egyetlen út vezet a sikerhez, ez pedig a tanulás. Egy ember sorsát, önértékelését, de még családja társadalmi helyzetét is alapvetően befolyásolja, hogy valaki továbbtanul-e vagy sem. A kevésbé tehetősek számára csak a szorgalmas tanulás jelenthet kiutat a szegénységből, kétkezi munkával Kínában karriert csinálni elképzelhetetlen.

Egy sikeres egyetemi felvételi az ottani felfogás szerint a szerény körülmények közül származó, de szorgalmas, jó képességű fiatalok számára is szélesre tárja a kaput a boldogulás felé. Ezért aztán a vizsgák idején minden a felvételizők körül forog: a rendőrség az érkező diákok kedvéért lezárja az utcákat, és a mentőautók is kikapcsolják szirénáikat, hogy ne zavarják a vizsgázókat.

Pedig az utóbbi időben már nem is olyan lehetetlen feladat bejutni a felsőoktatásba. Idén a 9,15 millió jelentkezőből 6,85 millióan kezdhetik meg felsőfokú tanulmányaikat, ami öröm a továbbtanulni vágyóknak, ám gond a végzősöknek. Ez ugyanis egyet jelent a munkaerőpiaci verseny kiéleződésével. Egy ideje már nem mindegy, ki hol szerez diplomát.

A válság a kínai egyetemistákat sem kíméli. 2011-ben a 6,6 millió végzős mintegy negyede nem talált a diplomájának megfelelő állást. Bár gazdasági növekedés szempontjából Kína még mindig a világ élvonalába tartozik, a bővülés üteme itt is lassul, aminek következtében csökken az újonnan létrehozott állások száma. Az egyetemek és főiskolák viszont továbbra is ontják a friss diplomásokat. Jellemző adat, hogy az új évezred első évtizedében a felsőoktatási intézmények száma több mint kétszeresére nőtt, miközben a hallgatók létszáma megnégyszereződött.

Ezért aztán a kínai egyetemisták újabban abban reménykednek, hogy a külföldön folytatott tanulmányok javítják munkaerőpiaci esélyeiket. 2010-ben csaknem egymillió kínai hallgató számolt be arról, hogy tanulmányait részben külföldön végezte. Az euró gyengülése miatt egyre több középosztálybeli család engedheti meg magának, hogy gyermekét néhány szemeszterre Európába küldje.

De miért is olyan vonzóak a külföldi egyetemek? Külföldön a hold is kerekebb – tartja a kínai mondás. Ráadásul mások az oktatási módszerek: ellentétben a kínai felsőoktatásra jellemző szigorúan elméleti képzéssel, az európai és amerikai egyetemek metodikája jóval emberközelibb, gyakorlatorientáltabb. Ezt a hallgatók is jobban kedvelik, arról nem is beszélve, hogy az így elsajátított ismereteket sokkal könnyebben tudják hasznosítani a hazai munkaerőpiacon.

Nem a diák dönt

Mindezeken túlmenően a kínai társadalomnak van még egy sajátossága, ami különösen megnehezíti a fiatalok életét: az "egykepolitika" következtében a családban minden figyelem a gyermekre összpontosul, kritikusabban fogalmazva: a szülők túlságosan nagy nyomást gyakorolnak egyetlen utódjukra. Ráadásul sokan úgy gondolják, a több tapasztalattal rendelkező idős emberek mindent jobban tudnak az ifjabb generációknál. Ezért aztán a fiatal felnőttek gyakran még a saját jövőjükről sem határozhatnak önállóan, minden választásuk családi döntéshozatal eredménye.

A kínai szülők még Amy Chua szerint is túlzott elvárásokat támasztanak gyerekeikkel szemben. Az ok szerinte az egydimenziós kínai képzési rendszerben keresendő. Az USA-ban ezerféleképpen lehet karriert csinálni – magyarázza a Yale-en végzett jogásznő, példaként Mark Zuckerberget, Bill Gates-t és Steve Jobsot említi, akik közül egy sem fejezte be felsőfokú tanulmányait. Ezzel szemben Ázsiában csak az számít, ki a legjobb tanuló, ami legfeljebb a stresszt növeli, a karrieresélyeket nem javítja. Talán nem ártana elgondolkodni azon, hogy nem a tanulás az egyedül út a boldoguláshoz – tanácsolja a kínaiaknak az az asszony, aki el akarta égetni lányai plüssállatait, ha nem végezték el a napi tanulási penzumukat. A "tigrisanya" módszereiről itt olvashattok.