Ez a cikk több mint egy éve frissült utoljára, ezért lehetséges, hogy a tartalma már elavult. Használd a cikk alján lévő kulcsszavakat vagy a keresőt a frissebb anyagok eléréséhez.

Magyarérettségi megoldások: szövegalkotási feladatok

54

A szövegértési feladatsor megoldása után jöjjön a szövegalkotási rész nem hivatalos megoldási javaslata. Mivel ahány diák, annyi esszé, és ahány tanár, annyi értékelés, az eduline által felkért szaktanár nem teljes fogalmazásokat írt, hanem a legfontosabb szempontokat, elemeket emelte ki. Kérdezzetek kommentben.

A középszintű magyarérettségi hivatalos megoldását itt nézhetitek meg

Az emelt szintű magyarérettségi hivatalos megoldását itt találjátok

hirdetés
hirdetés

A szövegértési feladatsor nem hivatalos megoldását itt nézhetitek meg.

Érvelés: lehetséges tartalmi elemek:
Utazás mint cselekményszervező elem novellákban, regényekben.
1. Biblia
Ószövetség:
Ábrahám története (utazás az ígéret földjére)
Jónás könyve (a vonakodó utazó a tengeren)
Újszövetség:
A tékozló fiú példázata (a honvággyal küzdő utazó)

2. Utazó regények, cél a világ megismerése
Defoe: Robinson Crusoe (a tudását alkalmazó utazó)
Voltaire: Candide (a világ értelmét kereső jámbor utazó)
Swift: Gulliver utazásai
Bessenyei György: Tarimenes utazása

3. Az otthontalanság, elvágyódás a romantika korában:
Puskin: Anyegin (céltalan utazó)
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
Byron: Childe Herold zarándokútja
Petőfi: János vitéz / Az apostol
Jókai: Az arany ember ( a Senki szigetére utazó)

4. 20. századi irodalom, a lélekben tett utazás, felnőtté válás:
Kosztolányi: Esti Kornél-novellák, 18. fejezet (a villamosút az emberi élet állomásai)
Krúdy Gyula: Szindbád (a tengerjáró „ifjúkorába” visszautazó)
Szerb Antal: Utas és holdvilág (nászutazó)
Márai Sándor: Füves könyv (önmaga világába utazó)
Tamási Áron: Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában
Kertész Imre: Sorstalanság ( a hazatérő kényszerutazó)
J. Joyce: Ifjúkori önarckép (az elutazó), Ulysses (a hazatérő)
W. Golding: A legyek ura
J. Kerouac: Úton

Elemzés - lehetséges szempontok
Elbeszélés szerkezete, elbeszélői nézőpont:
5 részre osztott novella, két ember kapcsolatának hat évét öleli fel a novella.
1. rész: Flóra bemutatása, narrátor mint családtag jelenik meg („Flóra nénénk, nem értettük, csodáltuk, találgattuk). Az elbeszélő a történet egyik szemtanúja, az olvasó (külső) nézőpontját képviseli. Megtörténik a hirdetés feladása, a történetet befejezését előjelzi az elbeszélő a  „megtörtént a nagy áldás vagy a nagy balszerencse”, „ a legkínosabb és legszomorúbb kaland”  minősítő mondattal (a kaland „az élet” jelentést az 5. részben nyeri majd el).
Olvasói várakozásunk, hogy egy árva gyermek örökbefogadás lesz a téma, Flóra zsarnoksága fog bebizonyosodni.
A cím, az árvaság jelentése kezdetben Flóra „színtelen és szegényes” életének szinonimájaként jelenik meg, ugyanakkor minden emberi lény végső magányosságára is vonatkozik: „a világban, ahol a legtöbben magányosok vagyunk”, mint ahogy a befejezésben magáról az életről kapunk átfogó magyarázatot.
2-3. rész, késleltetés
A félrevezető válasz megérkezése egy ismeretlen árvától.
Flóra „Lázas volt és epekedő, előlegzett szeretettől.”Narrátor a vállalkozás veszélyeiről szól, de lelkesen várja az ismeretlen megérkezését.
A pályaudvari jelenet szemtanúja a család (itt is a késleltetés érvenyesül a rekogníció pillanatáig). Flórának és a családnak a találkozás csalódást okoz, de az 4-5. részben Flóra elfogadja ezt szerethetetlen személyt, míg családja eltávolodik bizarr kapcsolatuktól.
4. rész:
Megszabadulni, vagy megbarátkozni az idegennel? Az árva státusz jogi értelmezésen következik, látszólagos kitérőként. Bár a csalás tényét nem lehet az ismeretlennel kapcsolatban bebizonyítani, a rossz  külsejével (idős, kövér, csókatollas kalap) kapcsolatos előérzeteink beigazolódnak (műveletlen, falánk, ravasz, csökönyös, piszkos, ápolatlan).
Az olvasó a családdal együtt elidegeníti magától az árva befogadottat, de a történet lényegét az 5 rész paradox-tétele adja. A záró szakaszban megvalósul a „torz idill”, azaz Flóra „átadja magát valaminek”. Megtörténik vele a szeretetet.
A narrátor ebben a bizarr emberi kapcsolattal metaforizálja a feltétel nélküli szeretet megmagyarázhatatlan intimitását, ellentmondásos összefüggéseit. Flóra tetteivel („ápolásában, önfeláldozásában”) is igazolja érzelmei megváltozását, vagyis inkább azt, hogy a szeretet végsősoron több is, mint érzelem: „A szeretet úgy látszik, önmagáért való. Néha felgyűlik egy emberben és kiárad.”
A zárlat temetési jelenétében a Márai Füves könyvének emberi jellemről szóló szakaszából vagy  az Eszter hagyatékából (Eszter és Lajos különös kötődéséből) megismert Márai-féle definíciót kapjuk: az élet maga emberfeletti illetlenség, valamilyen nyers, torz kaland.
Kapcsolódó irodalmi mű (intertextualitás): Szabó Magda Az ajtó című műve (szintén érettségi tétel), ez a regény is két ember  (Emerenc és az írónő) megmagyarázhatatlan, torz, mégis mély bizalmi kapcsolatáról szól: „Kölcsönös kötődésünk olyan, majdnem meghatározhatatlan eredők eredménye, mint a szerelem, holott rengeteg engedményt kellett vállalnunk ahhoz, hogy elfogadjuk egymást”.

Összehasonlító értelmezés: lehetséges szempontok

Epigramma műfaja, eredetileg sírfelirat, itt is az emlékállítás a cél.
Rövid, tömör szerkezet, csattanós befejezés Berzsenyinél.
Ellentmondásos történelmi személyiség - kétféle értékelés (Berzsenyi kritikával illeti, világtörténelmi ítéletet kér, míg Vörösmarty dicsőíti)
Berzsenyi: megszólító, E/ 2 személyű, Vörösmarty E /3 személyű beszédforma
Berzsenyi: történelmi egyidejűség (1814), Vörösmarty: történelmi távolság, visszatekintő értékelés (1833)
Bezsenyi: Napóleon felelősségének a kérdése, a bukott uralkodó visszaélt a kor lelkével, a szabadsággal (a felvilágosodás fő eszméjével), az egész emberiség ügyének elárulója.
Képhasználata egyaránt idézi a római császárok korát és a Bibliát: bálványimádás („tündéri kényednek alája vetetted”, „isteni pálmád”, „Amelly kéz fölemelt, az most porba viszontag”,„töviskoszorú”). A hamis megváltó szükségszerű bukása.
Berzsenyi számára ideális uralkodó eszmény A magyarokhoz II. ódában: Titusz római császár, I. Ferenc osztrák császár (akinek szerencséjére Napóleon oroszországi hadjárata balul sült el, így a lipcsei, majd a waterloo-i csatában sikerült térdre kényszeríteni Franciaországot).
Ostorozó mondatok, ellentétes mondatok hangsúlyozzák Napóleon nagyságának tagadását („Nem te magad győztél”- (hanem) „A népek fényes csalásba merülve imádtak”, „Ámde te azt…”).
Vörösmarty: Napóleon nagyságát dicsőíti, a nagyságot irigylő kort hibáztatja.
Az emberiség mint „sáralkatu ember” tipikus Vörösmarty-féle bírálat: „Ez őrült sár, ez istenarcu lény”, „Az emberfaj sárkányfog-vetemény” (Az emberek).
Mitológiát idéző nyelvhasználat itt is: „S tűrni hasonlót nem bírtak az istenek is” - a Prométeusz embereken túlnövő nagyságát irigyelték az istenek, és megbüntették.
Többszörösen összetett kapcsolatos szószerkezetek („nagy volt ő s nagysága”, „Ég és föld”), mondatok erősítik Napóleon Vörösmarty számára vitathatatlan nagyságát.
Romantika nyelvi világa a Napóleon hatalmát megdöntő erők bemutatását láttató költői képek (megdőlnie kellett/ ég és föld törtek elejteni őt), patetikus (nagy, nagyság / tűrni nagyobbat, tűrni hasonlót), ismétlések, ellentétek (ég és föld) / nagysága - sáralkatú ember).

hirdetés
hirdetés