Cikkünk elkészítéséhez reprezentatív módon választottunk ki tíz tanulót, akik egytől-egyig izgatottan várják a ma este kihirdetésre kerülő felvételi ponthatárokat. A megkérdezettek között egyaránt szerepelnek vidékiek és fővárosiak, fiúk és lányok, mérnöki- és társadalomtudományok iránt érdeklődők, de olyanok is, akik nem idén próbálkoznak először a felvételivel. Bár a minta meglehetősen kicsi, a cikkben megjelenő álláspontok valószínűleg sok más diák véleményét is tükrőzik.

Mondd, te mit választanál!
A felvételi eljárás legnehezebb része, hogy még a középiskola alatt meg kell meghoznunk döntésünket arra vonatkozólag, mivel is szeretnénk foglalkozni az elkövetkező években. Számos tényező befolyásolhatja választásunkat. Elég, ha az anyagi lehetőségekre, a családi hagyományokra, a barátainkhoz való kötődésre, vagy arra gondolunk, mivel tudjuk a legtöbbet keresni, miben rejlik legnagyobb tehetségünk. A megkérdezettek válaszai alapján ezek a szempontok majdhogynem le is fedik az általuk bevallott motivációkat. Meglepő, hogy szinte senki nem jelölte meg a kereseti szempontokat, és nem volt jellemző a szülői befolyásolás sem. 

A döntést leginkább a helyszín befolyásolta, a megkérdezett diákok legnagyobb arányban azért döntöttek valamely intézmény mellett, mert az egy adott városban működik. A városhoz kötődés oka az ottani diákéletről alkotott kép, vagy egy tevékenység – például sport vagy színjátszás – folytatásának lehetősége volt. A jelentkezők kevesebb mint harmada határozott a piaci igényeket, megélhetési lehetőséget, felvételi esélyeket tudatosan latolgatva, míg nagyobb részük kizárólag egy kedvenc szakma elsajátítása érdekében pályázott felsőoktatási intézménybe. A most érettségizett diákok egyöntetűen fontosnak tartják, hogy jó nevű egyetemen szerezzék meg diplomájukat, és ez választásukat is befolyásolta. Ettől némiképp eltérő módon a munkatapasztalattal rendelkező, másoddiplomás képzésre jelentkezők úgy vélték, nem az egyetem neve, hanem sokkal inkább a szakmai tudás mérvadó egy állásinterjún.

A kétszintű érettségi
A 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi rendszer a mai napig megosztja a szakértők véleményét. Vannak, akik ebben is a hazai oktatási színvonal csökkenésének egy lépését látják, és valóban a diákok körében nem örvend túl nagy népszerűségnek az emelt szintű érettségi. Aki emelt szinten tesz vizsgát, az plusz pontot vihet, viszont akinek nem sikerül jól, az rosszabbul jár mint a középszinttel. A két szint közötti nehézségi különbség jelentős, és nem meghatározható, ami igen kockázatossá teszi a döntést. 

A felmérésünk is ezt a feltevést igazolta: a megkérdezettek közel fele kizárólag középszintű érettségit tett, a többiek is legfeljebb egy tantárgyból választották az emelt szintet, elsősorban idegen nyelvből. Az idei év érettségije által támasztott kihívás iránt érdeklődve az egybehangzó: „nem volt nehéz” válasz hangzott el, egyedül a magyar érettségit érte némi kritika. A válaszolók nagyobb része nem látja különösebb értelmét az emelt szintű érettséginek, legfőképp azért, mert a középszintű során könnyebben érhető el a maximum közeli pont, többlet pontot pedig mással is lehet gyűjteni. Az emelt szintű érettségi előnye kizárólag akkor használható ki, ha egyéb módon nincs esély a többletpontok megszerzésére, ami nélkül viszont nehéz megütni a nagyobb presztízzsel bíró egyetemek szintjét.

Pontszámítási rendszer
Az idei évben bevezetett változtatások értelmében 480 pontot lehet elérni a felvételi eljárás során. A pontszámok három részre oszthatók: tanulmányi pontok (200), érettségi pontok (200), többletpontok (80). Az elért felvételi pontszámok 310 és 426 közé estek az interjú alanyok körében. Jó kérdés, hogy az új számítási rendszer esetében ez mire lesz elég? A megszerzett pontok gyakorlatilag mindenkinél tartalmaztak többletpontot, mely a nyelvvizsgából és az emelt szintű érettségiből tevődött össze. Egy jelentkezőt leszámítva minimum egy középfokú C típusú bizonyítvánnyal, de több esetben felsőfokú vagy két nyelvvizsga eredményével is büszkélkedhettek a pályázók. 

Arra a kérdésre, hogy a pontszámítási rendszer igazságos-e, meglehetősen erőteljes vélemények fogalmazódtak meg. Akik úgy ítélték meg, hogy jobb, mint a korábbi rendszerek, azok szinte kivétel nélkül a pontosabban kirajzolódó különbségeket jelölték meg, az ötös skálán való rangsorolással szemben. Többek számára azonban nem szolgált megelégedésére, hogy a korábbi rendszerben érettségizettek előnyösebb helyzetbe kerülhetnek az érdemjegyek százalékos formába történő átváltása során. A legerősebb kritika a hátrányos helyzetűek által szerezhető többletpontokat érte, előfordult az is, hogy valaki felháborítónak találta az olvasás-írás zavarral küzdők számára adható - felsőfokú nyelvvizsgával egyenértékű - 50 pontot.

Felvételi ügyintézés
Immár négy éve nyílik lehetősége a hallgatóknak, hogy jelentkezési papírjaikat az elektronikus felvételi rendszer keretében nyújtsák be. A lehetőség ellenére azonban idén is kevesebb, mint 13%-os volt az e-felvételi jelentkezések aránya az összes pályázathoz viszonyítva. Ez a felmérés alanyai között is jól érzékelhető volt, hiszen mindössze egy diák élt a kényelmesnek tűnő szolgáltatással. Akik postai úton küldték be anyagukat szinte kivétel nélkül elégedettek voltak az eljárással, és azt egyszerűnek értékelték. A felmerülő kérdések esetén az ügyintézők részéről segítőkészséget tapasztaltak, zavarónak mindössze a felvételi tájékoztató helyenként nem túl egyértelmű fogalmazását ítélték. Előfordult több olyan jelentkező is, aki ugyan postai úton pályázott, de néhány dokumentumot az e-felvételi rendszerben töltött fel. Az egyetlen e-felvételiző elégedett volt a rendszer működésével és az ügyintézés menetével.

Ma este - a 2008-as felvételi ponthatárok kihirdetése
 A kis kutatásunkban résztvevő diákok alapvetően pozitívan, a jövőben bízva várják a ma estét, és reménykednek abban, hogy az idei felvételi eljárás nem érinti őket előnytelenül.

A felvételi pontokat ma este az Eduline.hu is folyamatosan közli, ahogy azok nyilvánosságra kerülnek.

Szomor Bence, Kiss Attila