A válság közepette számos vállalat folyamodik a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb költségcsökkentés eszközéhez. Ahogyan az várható, a legtöbben az élőmunka, a továbbképzések és a fejlesztések költségeinek drasztikus megvágásával igyekeznek orvosolni a bevételek visszaesése által okozott problémákat. A tehetséges és jól teljesítő kulcsemberek távozása azonban az effajta lépések szükségszerű velejárója. Mivel a cégek így a fellendülés legfontosabb tényezőit, az értékes alkalmazottakat veszítik el, gyakorlatilag kidobják az evezőt a mentőcsónakból.
A közkeletű mondás szerint “a vállalat tőkéjének kilencven százaléka a nap végén hazamegy”, vagyis a kiadások legnagyobb részét kitevő bérköltségek egyben a legértékesebben elköltött forintokat is jelentik. Az értékes alkalmazottak elbocsátása a vállalat- és iparág-specifikus szaktudás elvesztését jelenti, nem is beszélve a korábbi továbbképzésekben fekvő költségekről. A tudás és a vevői kapcsolatok elvesztésének következményeképp a válság elmúlásával nem csupán a humántőke újraépítése okoz majd gondot, hanem az új munkaerő betanításakor ismételten jelentkező továbbképzési költségek is. Ha pedig a növekedés ismét beindul, és a munkaerő-kereslet hirtelen megugrik, a cégek könnyen abban a helyzetben találhatják magukat, hogy régi alkalmazottaikat kell ismét felvenni, azonban a korábbinál jóval magasabb fizetésért.
Annak érdekében, hogy a kulcsfontosságú humántőke elvesztésével szemben alternatívát kínáljon a vállalatoknak, a Közép-európai Egyetem Üzleti Iskolája (CEU Business School) kidolgozta Tehetségmegőrző Programját, mellyel a cégek megőrizhetik a válságos időkben nem foglalkoztatott munkaerőt, a bérköltségek azonnali csökkentése mellett.
A program a vállalatok kulcsfontosságú humántőkéjének “hibernálását” célozza meg azáltal, hogy lehetővé teszi a szükséges költségcsökkentést, de ugyanakkor felkínál egy lehetőséget a fontos alkalmazottak megvédésére, illetve felvértezi az alkalmazottakat a szükséges tudással, mellyel hatékonyan tudják támogatni a válság utáni fellendülés folyamatát. CEU Business School a kulcsemberek elküldése és munkaszerződésük felmondása helyett azt javasolja a vállalatoknak, hogy küldjék alkalmazottaikat egyéves fizetés nélküli vagy minimálbérrel járó szabadságra, mely alatt a dolgozók elvégzik a tizenegy hónapos full-time MBA képzést a CEU Business School-ban, az alkalmazó cég finanszírozásában. Mivel az órák nem egész nap és nem is a hét minden napján zajlanak a fennmaradó időben munkaórákat is beiktathatnak a tanulók, amikor pedig a cég érzi a fellendülés okozta munkaerőhiányt, a képzésben résztvevő dolgozók automatikusan átléphetnek a hétvégi képzésrendszerbe.
„Nagyfokú rugalmasságot szeretnénk biztosítani, mely lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy alkalmazottaiknak több lehetőséget is felkínálhassanak. Még ha egy alkalmazott nem is mutat érdeklődést a program iránt, a tény, hogy érzi cége megbecsülését, tovább erősítheti lojalitását. Ez jelentősen megkönnyítheti a későbbi munkaügyi tárgyalásokat a válságot követő fellendülés időszakában, amikor a vállalat ismét munkahelyet tud számára biztosítani” - számolt be az intézmény terveiről Ewout van der Schaft dékán-helyettes.
Magyarországon már több cég is a programban való részvétel mellett döntött. Lénárt Szabolcs, a KÉSZ Holding Zrt. operatív igazgatójának elmondása szerint a nehéz döntések elé állította őket a recesszió, így alkalmazottaik védelme érdekében a programban való részvételre kötelezték el magukat. „ A menedzsment reményei szerint egy év alatt javul majd a piaci helyzet, így arra törekszünk, hogy tehetséges dolgozóinkból a CEU Business School programjának segítségével fiatal, lendületes vezetői utánpótlást hozzunk létre.” mondja a vállalat terveiről Lénárt Szabolcs operatív igazgató. „A legnehezebb döntés kétségkívül a legrátermettebb munkatársak elengedése lesz, hiszen a válság során is szükség van szakértelmükre, és a tizenegy hónapos képzés alatt hiányozni fognak a cégből. Azonban szorosan együttműködünk majd az egyetemmel, és az MBA képzésben résztvevő diákoknak lehetősége lesz betekintést nyerni a cég igazgatótanácsi üléseibe, hogy az egy év leteltével minden tekintetben felkészült vezetőként térhessenek vissza.”
