Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Legalább tíz évvel kitolódott az önálló életkezdés időpontja, és ezzel együtt mind elfogadottabb, hogy valaki húszon vagy akár harmincon is túl a szülei mellett él. A gazdasági válság pedig csak ráerősített e tendenciára.
A 15-18 év közötti fiatalok közül szinte mindenki (98 százalékuk) a szüleivel lakik együtt, de a 19-25 év közöttiek háromnegyede is otthon maradt, nem költözött el. A fiatal felnőttek túlnyomó többsége, 82 százaléka rászorul szülei anyagi támogatására.
Egyre reménytelenebbnek tűnik az amerikai frissdiplomások munkaerő-piaci helyzete: az „elveszett generáció” akár az elnökválasztás kimenetelét is eldöntheti.
Bumeránggyerekek, ősdiákok, gyernőttek, a mama hotel lakói – így hívják azokat a huszon-harmincasokat, akik még mindig otthon laknak, és a szüleik tartják el őket. A jelenség csak nálunk számít újnak, a nagy kérdés pedig mindenhol az, hogy egyszerűen egy „lusta” generációról van szó, vagy azért ennél mélyebb okai vannak a nehéz elválásnak.