„Apa, felkeltesz legkésőbb délben, és itt hagysz pár ezer forintot?” – ezen az üzeneten akad meg a szemem, ahogy belépek a lakásba. András (28) édesapjával él, stabil munkahelye nincs. Ő akár a prototípusa is lehetne a bumerángyerekeknek. András a Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Szakképző Iskola – ismertebb nevén Práter utcai iskola – fotó szakán végzett néhány éve. Utána dolgozott egy ideig a szakmában, de aztán otthagyta munkahelyét, hogy felvételizzen egy másik iskolába. Állása azóta nincs, kiadásait szülei fedezik. „Nem veszem természetesnek, hogy eltartanak, de nem igazán zavar” – mondja.

Posztadoleszcencia – a fogalom a felnőtté válás elhúzódó folyamatát jelöli, amely a hetvenes évektől kezdve jellemzi a nyugati társadalmak ifjúságát. A posztadoleszcensek olyan fiatalok, akik a felnőttkor egyes kritériumainak megfelelnek – tehát morálisan, intellektuálisan és szexuálisan már érettek –, ugyanakkor nem tudnak felnőttként, vagyis a velük szemben támasztott általános elvárásoknak megfelelve beépülni a társadalomba.

Dániel (24) a Kőbányai Zenei Stúdióban tanult, és öt-hat éve dolgozik zenészként. A keresetéből nem jön ki, így ő is otthon lakik. „Jó lenne egyedül élni, de még nem tehetem meg. Biztos vagyok benne, hogy idővel el fogom tudni tartani magam, de addig is jól elvagyok otthon. Saját lakrészem van a házban, rezsit nem kell fizetnem, nagyon kényelmes ez így. Köldökzsinóron élek, de szerintem ez nem ciki” – mondja.

A jelenség több tényező összjátékának az eredménye. A felsőoktatás tömegessé válása és a munkaerőpiac átalakulása következtében egyre többen szereznek felsőfokú végzettséget, állandó munkaviszonya viszont egyre kevesebb embernek van, ráadásul azok, akik hosszú éveket töltöttek főiskolai vagy egyetemi tanulmányokkal, nem szívesen mennek el a képzettségüknél alacsonyabb munkakörbe dolgozni. Így sokan „kényszerűségből” tovább tanulnak, amivel azonban gyakran csak még rosszabb helyzetbe sodorják magukat a munkaerőpiacon, hiszen gyakorlat híján több diplomával a zsebben nem könnyű elhelyezkedni. Milyen fizetésekre számíthatnak a pályakezdő BA- és BSc-diplomások? Összefoglalónkat itt olvashatod el.

Ennek következtében az egy-két évtizede még hagyományosnak számító életút szakaszai – amelyben a gyermekkor a tanulás, a felnőttkor pedig a kereső munka köré szerveződött – ma egymásra csúsznak, határaik elmosódnak. Az anyagi önállóság elérése, a szülőktől való függetlenedés pedig időben kitolódik. „A leválás folyamatának egyik fontos összetevője az, hogy a fiatalok elhagyják a szülői otthont, ahol addig éltek” – írja Somlai Péter az Új Ifjúság című kötetben. A posztadoleszcensek életében ez a pillanat sokszor csak a harmadik x felé közeledve jön el.

Bármi lehet belőlem – de akkor mi legyek?

A pénzügyi függetlenség kései eléréséhez a szakmai identitás fellazulása is hozzájárul. „Lehet, hogy bennem még mindig az a történet játszódik, amikor nyolcadikban el kell dönteni, hogy akkor most humán vagy reál” – meséli András. Bár a fotóiskolát nagyon szerette, a munkába állást követően rájött, hogy nem akar egész életében ezen a területen dolgozni. „Azzal elkötelezném magam, hogy minden egyes nap ezzel fogok foglalkozni, holott más is érdekel” – magyarázza.

Fanni (26) a gimnázium elvégzése után ruhaipari modellező technikusnak tanult. Ezt követően rendezőasszisztensi, majd jelmez- és díszlettervező asszisztensi tanfolyamra járt. Bár legjobban a jelmeztervezés érdekli, részben családi nyomás hatására, részben azért, mert az egyetemi diploma jobb elhelyezkedési esélyekkel kecsegtet, elvégezte a szociális munka alapképzést, majd beiratkozott kulturális antropológia mesterképzésére. Az iskola mellett nem tud főállásban dolgozni, így keresete alkalmi munkákból származik. Úgy alakult, hogy egy hónapja megint otthon lakik. „Jelen pillanatban azzal támogat az édesanyám, hogy nem kell fizetnem lakbért és rezsit. Amint anyagilag megtehetem, elköltözök otthonról, de erre még egy évet várnom kell, amíg lediplomázok” – meséli.

Erasmus-szindróma

A többszöri pályaváltás mellett a tanulmányok elhúzódásának és a családról való leválás kitolódásának másik gyakori oka a külföldi tanulás. Körülbelül az egyetemisták fele és a főiskolások egyharmada szeretne másik országban tanulni. Bár az egy vagy két félévig tartó tanulmányutak során a fiatalok a családjuktól távol élnek, a hazatérést követően sokan ismét a szülői házba költöznek vissza. Ráadásul a külföldi iskolákban töltött szemeszterek során a diákok általában nem vesznek fel annyi tantárgyat, mint itthon, így rögtön csúszik a diploma megszerzése, vagyis az anyagi függetlenedés is.

„A külföldi útjaim között többször kötöttem ki a szüleimnél több hónapra. Ez egy furcsa állapot, mert kint többé-kevésbé önálló felnőttként élek, otthon pedig valahogy megint gyereknek érzem magam” – meséli Erzsébet (26), akit szülei a külföldön töltött időszakok alatt is támogattak. „Szeretnék a magam lábára állni, de ez még akkor sem sikerült száz százalékosan, amikor ösztöndíjjal voltam kint” – mondja.

Vannak olyanok, akik a külföldi út során repülnek ki először a családi fészekből. „Azért költöztem egy időre albérletbe itt Budapesten, mert ki akartam próbálni, hogy a németországi tapasztalat után milyen itthon külön élni a szüleimtől. Most megint otthon lakom, és nem is akarok a közeljövőben elköltözni” – mesél Mátyás (25) a bumeránggyerekek életéről.

Magára hagyott nemzedék?

A külföldhöz való viszony csak egy példa a sok közül arra, hogy mennyire mások a mai huszonévesek körülményei, mint amelyek között a szüleik nőttek fel. A posztadoleszcencia jelensége, amely a nyugati országokban húsz-harminc éve jelent meg, nálunk még csak most kezd kibontakozni, és néhány sajátos vonással párosul. „A szocialista keret felbomlásából fakadó következményeknek, a kapitalizmuson alapuló tömegmédia szerepének, az intézményi rendszerek nem-működésének az a közös tulajdonsága, hogy nem szolgálnak mintául, nem mutatnak fel egy bejárt, értékadó, modellként érvényes utat. Emiatt a 80-as generáció számára a sok út, a rengeteg választási lehetőség és ebből fakadóan a folyamatos döntéshelyzet az adott” – írja Tarr Ferenc A 80-as generáció című esszében.

A nyolcvanas években született magyar fiataloknak szüleik életútja nem tud modellként szolgálni, így saját maguk számára kell létrehozniuk a mintákat, a szubkultúrák, életutak és stílusok rengetegében kidolgozni értékrendjüket. Ugyanakkor úgy kell megteremteniük identitásukat, hogy széttöredezettsége miatt ebben saját nemzedékük is csak kevés kapaszkodót nyújt. Nincs közös nevező – hacsak az nem, hogy mind nézték a Walt Disneyt, amikor meghalt Antall József.

Barsi Böbe

Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhat meg az eduline szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2011 című kiadványból, amelyet megvásárolhat az újságárusoknál, vagy megrendelhet a www.hvgplusz.hu weboldalon.