„Ez egy csapatsport” – 3 szak, 3 hallgató és a Közlekkar
Petra, Bálint és Patrik középiskola után mindannyian a BME Közlekkarán folytatták tanulmányaikat. Más-más területen, más-más elképzelésekkel, de egy közös céllal: felkészült, kiváló mérnökökké válni.
Kővári Bálint ma már a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán elsőéveseket tanít programozásra doktoranduszként, pedig néhány éve még abban sem volt biztos, hogy járműmérnök szakra jelentkezzen, vagy inkább magyar-történelem szakos tanárnak.
Már alapszakos hallgatóként rájöttem, hogy a járműmechatronika és a programozás az, ami igazán érdekel. De nemcsak a terület motivált arra, hogy minél jobb legyek, hanem az oktatók is. Példát mutattak és támogattak mindenben. Részt vehettünk olyan izgalmas kutatásokban, amik komolyan alakították szakmai pályafutásunkat. Ekkor indult el a KJK-n az angol nyelvű Autonomous Vehicle Control Engineer mesterképzés is, ezért úgy döntöttem, hogy ezen a szakon folytatom a tanulmányaimat. A „megerősítéses tanulás” lett a témám.
Mindenképpen alkotó tevékenységet szerettem volna folytatni, és ezt csak az egyetemen tehettem meg. Ezért is tetszett meg igazán a doktori képzés, mert itt mindent magadnak kell csinálnod. Te találod ki a témádat, az ötletedet neked kell megvalósítani, majd neked kell publikálni, tehát mindenért te vagy a felelős. Ez a fajta önállóságot nagyon szeretem.
Molnár-Major Petra a véletlennek köszönhette, hogy végül logisztikai mérnök lett és ma már PhD hallgatóként tanítja is a jövő mérnökeit.
Én a szakmai gyakorlaton jöttem rá, hogy egy logisztikai mérnök milyen rengeteg területen el tud helyezkedni. Nincs két olyan egykori évfolyamtársam, akik ugyanazt csinálnák. Van, aki kereskedelmi vállalatnál dolgozik, van, aki a szállítmányozási, más inkább logisztikai informatikai területen. Én sem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, de itt, már az alapképzés során olyan tudást szerzünk, amit számtalan területen tudunk hasznosítani. Tervezési feladataink vannak, méréseket, számításokat végzünk, és ami nagyon fontos, hogy egy logisztikus sohasem dolgozik egyedül. Ebben a szakmában folyamatosan együttműködünk más területek szakembereivel, így folyamatosan gyarapodik a tudásunk és az ismereteink.
Sokan félnek a BME-től, mert azt gondolják, túl nagy kihívás. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy a Műegyetemet választottam. Mindenképpen nehéz, ugyanakkor hatalmas sikerélmény, amikor az ember leküzdi az akadályokat. Azt gondolom, hogy aki ide jelentkezik, azért számít rá, hogy lesznek kihívások. Egyáltalán nem lehetetlen itt diplomát szerezi, de nagyon fontos, hogy az ember már az első évben megtanuljon priorizálni. Néha persze a szerencse sem árt a vizsgákon. 😊 Illetve azt se felejtsük el, hogy ez egy „csapatsport”. Az évfolyamtársakkal megosztottuk a jegyzeteket, közösen dolgoztunk a házi feladatok megoldásán, segítettük egymást.”
Hegyi Patrik már gyerekkorától a légiközlekedés bűvöletében élt, és ez máig sem változott.
Ha ma Magyarországon a mérnöki pályában gondolkodik valaki, akkor a BME az első számú választás. Nagy múltú egyetem, egyfajta presztízs is, és egy jó alap minden további képzéshez vagy mérnöki munkához.
Aki pedig a közlekedés, vagy a járművek iránt érdeklődik, akkor azért tudjuk, hogy a Közlekkar mindennek az origója. Nagyon széleskörű tudást kapunk, sok ismeretanyaggal. A nehézségek pedig megerősítik az embert, és ha valaki elvégzi bármelyik BSc szakot, bárhol helyt tud állni majd a munkaerőpiacon. A Műegyetem a tudás mellett egyfajta komplex mérnöki szemléletet is ad, amit az első években talán kevésbé lát még az ember, de később majd megérti.
És nagyon sok jó példa is van előttünk. Sok a fiatal oktató, a karnak remek ipari kapcsolatai vannak a szakma vezető szereplőivel és nagyon könnyű elhelyezkedni a piacon. A lényeg, hogy nem kell megijedni, nem lehetetlen diplomát szerezni a Műegyetemen.
https://nyilthet.kozlek.bme.hu/
Közlekedés nélkül nincs fejlődés, ez minden rendszer alapja. Közlekedésmérnökökre mindig szükség lesz, sőt, most lesz csak igazán szükség jó közlekedésmérnökökre. Az autonóm járművek megjelenésével a közlekedési rendszerek változása egyre nagyobb kihívás elé állítja majd a szakembereket. A mi feladatunk lesz megoldani azokat az új problémákat, amelyeket talán még nem is ismerünk, a mi feladatunk lesz élhető városokat tervezni, szem előtt tartva a fenntartható fejlődést. A következő 10-20-30 évben izgalmas kihívások várnak ránk.”