Középiskolai tanév Argentínában: tangó, Evita és Maradona

Szűcs Adrienn19 éves, a győri Krúdy Gyula Kéttannyelvű Gimnáziumban tanul és onnan ment ki az argentinai Chabásba egy tanévre.

  • Eduline

Miért pont ezt az országot/nyelvet választottad?

Mivel angolul és németül már régóta tudok, ezért már régóta spanyolul akartam megtanulni. Spanyolországban már többször voltam és minél messzebb szerettem volna 1 évet eltölteni, így Argentínára esett a választás. Igazából mindig is vonzott ez az ország, és mindig többet akartam megtudni róla minthogy tangó, Evita vagy éppen Maradona. Választásom elég jónak bizonyult, hiszen már a 2. otthonomként gondolok rá.

Hatalmas öröm számomra, hogy június végén először megyek vissza 1 hónapra "látogatóba" , amit már nagyon várok!

Milyen a kinti iskola? Mik a különbségek a magyar iskolákkal összehasonlítva? (pl.: osztálylétszám, tárgyak, iskolai szabályok, menza, iskolai sportok, tanárok viselkedése, stb.)

A középiskola szintén 4 éves, de nem a szigorú tanítás jellemző, mint itthon. Vannak privát és állami iskolák is. Én egy államiba jártam, fél évig egy humán, fél évig pedig egy reál osztályba. Számonkérés negyedévente van tantárgyanként, felelés nincs. A tanár-diák kapcsolat sem hasonlítható az ittenihez. Szinte baráti kapcsolat van köztünk, ami sokszor a színvonal kárára megy. Érettségi nincs és bárki beiratkozhat bármilyen egyetemre, ha befejezte a gimnáziumot (az egyetemek sokkal színvonalasabbak, és csak a legjobb tanulók maradnak benn.)

Mennyire beszélted a nyelvet mikor kikerültél és mennyit fejlődtél?

Előtte jártam fél évig spanyolra, de az mondhatni semmit nem jelentett és csak köszönni tudtam, mivel Argentínában teljesen más a kiejtés és sokszor a nyelvtan is. A 3 hónap végére már mindent megértettem. Amint hazajöttem megcsináltam a felsőfokú nyelvvizsgát, azóta is folyamatosan használom a spanyolt és merem állítani, hogy szinte tökéletesen beszélem. Ráadásul így nem okoz már sok gondot az olasz, portugál és francia megértése sem.

Milyen a fogadó család?

A tökéletes fogadó családhoz volt szerencsém. A második családomként tekintek rájuk, akikre bármikor számíthattam, akik mindig mindenben segítettek és már alig várom, hogy újra lássam őket.

Mit csináltál a szabadidődben?

Az argentinoknak nagyon sok szabadidejük van, amiket leginkább a barátaikkal töltenek. Náluk a hétvége már csütörtökön kezdődik és csak vasárnap este ér véget, szeretnek bulizni és persze vasárnap délután kötelező program a helyi futballcsapat meccse. Amúgy én teniszezni jártam heti 2-3 alkalommal.

Utaztál-e az országon belül, és ha igen merre-kikkel?

Nagyon sok gyönyörű helyen jártam. Rosariohoz nagyon közel laktam (ez a második legnagyobb város Argentinában) így ott rengetegszer megfordultam. San Carlos de Barilocheban (Andok síparadicsoma) 2 hetet töltöttem a végzős osztályommal, ami ott tradíciónak számít, hisz minden végzős osztály itt bulizik:). A cserediákokkal voltam az Iguazu vízesésnél, illetve El Calafateban (Perito Moreno gleccsernél) és Ushuaiban (a világ legdélebbi városában) is. A családommal pedig voltam Cordobaban, Talampayaban, ez gyönyörű kanyon. Sok mindent láttam de még lenne mit nézni.

Mi hiányzik a legjobban Magyarországról? Van-e honvágyad, és ha igen, hogy birkóztál meg vele?

Szerencsés vagyok, soha egy perc honvágyam nem volt, köszönhető ez az ottani családomnak és barátaimnak. Magyarországról csak a túrós tészta hiányzott:)

 

Okozott-e valami nehézséget a kint tartózkodáskor?

Ez szinte hihetetlenül hangzik, de soha semmi gondom nem volt. Minden csodás, megismételhetetlen és felejthetetlen volt, ami persze az igazi szüleimnek köszönhető, hogy lehetővé tették számomra ezt az utazást!

Van-e valamilyen olyan jó tanács, tapasztalat, amit megosztanál azokkal, akik most utaznak?

Legyenek nyitottak a másra, és merjenek elmenni akár Argentínába is, hiszen nem lehet szavakba önteni azt a kedvességet, amit az ember ott tapasztal. Imádom Argentínát

Köszönjük az interjút Adriennek és az őt utaztató Into Hungarynak.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.