Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Cigánykerekezés, balettmozdulatok, breakelés - ezeken az órákon bármit csinálhatnak a diákok, ami az önkifejezésüket segíti. A budapesti Vörösmarty Mihály Általános Iskolában jártunk, MUS-E táncórán.
Művészettel nevelni – ez a célja a hátrányos helyzetű gyerekeket segítő MUS-E (Musique Europe) programnak. A MUS-E-hez csatlakozó általános iskolákban a diákoknak négy éven keresztül heti két alkalommal tartanak különböző művészeti ágakban – színészet, tánc, képzőművészet, zene – negyvenöt perces foglalkozásokat.
A cél, hogy a közös munkával együttműködésre, elfogadásra neveljék őket, és a sokszor rossz családi körülmények közül érkező gyerekeknek megtanítsák, hogy akaratuk érvényesítésére létezik más mód is az agresszivitáson kívül.
Így lesz a káoszból rend
A Vörösmarty Mihály Általános Iskola tornatermében tizenegy második osztályos cigánykerekezik, szaladgál és hangoskodik, a foglalkozást koordináló művésznek viszont elég intenie egyet, azonnal csend lesz.
Az igazi varázslat pedig csak ezután kezdődik: a hiperaktív, magatartászavaros és sajátos nevelési igényű tanulók a Kravalik Brigitta táncművész által koordinált órán nemcsak azt tanulják meg, hogyan működjenek együtt társaikkal, és hogyan hagyják el az agresszivitást és a rossz berögződéseket, hanem azt is, hogyan váljanak nyitottabbá.
„Színpadi emberként az elején nagyon nehéz volt, el sem tudtam képzelni, mit lehet kezdeni egy zsák bolhával – mert ugye ezek a gyerekek szinte olyanok” – meséli az első tapasztalatokról Kravalik Brigitta, aki azután döntötte el, hogy a tánc terápiás hatásaival szeretne foglalkozni, hogy búcsút intett az előadó-művészeti pályának.
A MUS-E órán sem tánclépésekre tanítja a gyerekeket, itt ugyanis nem az számít, hogyan tudnak egy-egy koreográfiát elsajátítani, sokkal inkább az, hogyan képesek a mozdulataikkal kifejezni azt, ami bennük van. Az improvizáció terápiás jellegű: amellett, hogy a nehezen kezelhető, magatartászavarokkal küzdő gyerekek mozdulatait ilyen módon le lehet csendesíteni, az óra végére fölös energiájuk sem marad, a sok ugrálástól ugyanis - ahogyan az egyik kisiskolás fogalmaz - „le lehet nyugodni”.
Már 60 ezer gyereket nevelnek a művészet erejével
A MUS-E koncepcióját a világhírű hegedűművész és karmester, Yehudi Menuhin dolgozta ki. A programban összekapcsolta a művészetet és az iskolát: különböző művészeti ágak képviselőivel arra törekedett, hogy a gyerekeket elfogadásra, együttműködésre és önképviseletre nevelje. Az 1993-ban indult kezdeményezés azóta csaknem 60 ezer gyermek bevonásával és több mint 1000 művész közreműködésével zajlik 10 európai ország 400 iskolájában. Magyarországon jelenleg hat város – Budapest, Győr, Debrecen, Tatabánya, Békéscsaba és Zalaegerszeg – általános iskolájában lehet MUS-E osztályba jelentkezni.
A foglalkozás különböző, előre kidolgozott, egymásra épülő feladatokból áll, amelyekben hangsúlyos szerep jut az improvizációnak. A MUS-E órán a diákok figyelnek egymásra: senki sem „piszkál bele” a másik produkciójába, és nincsenek durva mozdulatok sem. A művész által irányított feladat az, hogy mindenki a saját hangulatának megfelelő mozgásokat mutasson be – az önkifejezés itt senkit sem tesz nevetség tárgyává, aki viszont segítségre vagy bátorításra szorul, az ezt is megkapja.
Sok diák pedig otthonról hozza a rossz mintákat, de az órán elsajátított finom, jól felépített mozdulatok sokat segítenek abban, hogy ezt a viselkedésformát a művész, az animátor segítségével átalakítsák, és más mintákat tanuljanak helyette.
„Azt is megmutatjuk, hogyan tudják képviselni a saját érzéseiket, kifejezni magukat, nyitottan állni társaikhoz, illetve együttműködni a másikkal. Jó lenne, ha ezek a gyerek szeretnék az osztályukat, tudnák, hogy ez egy védett közösség”- tette hozzá a táncművész, aki szerint a foglalkozás pozitív hatással van a tanulmányokra is.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!