Óvodák, ahol nincsenek "kislányok" és "kisfiúk"

Dicséretet kaptak azok a brit óvodák, ahol a gyerekek szabadon választhatnak a fiú- és a lányruhák, a babák és az...

  • Eduline

Dicséretet kaptak azok a brit óvodák, ahol a gyerekek szabadon választhatnak a fiú- és a lányruhák, a babák és az autók közül – adta hírül a The Telegraph.

A közoktatási intézmények ellenőrzéséért felelős Ofsted szerint ezekben az intézményekben az óvodások sokkal jobban ki tudnak bontakozni. Az iskolai ellenőrök szerint már egy 4-5 éves is el tudja dönteni, hogy milyen ruhában érzi jól magát, és hogy fiú- vagy lánynevet szeretne-e.

Mi több, az Ofsted arra bátorít, már óvodás korban mondják ki a szülők és a nevelők, ha a gyerek nincs kibékülve saját nemével. Ott, ahol ezt a kérdést nyitottan kezelik a pedagógusok, és nemi sztereotípiáktól mentesen foglalkoznak a gyerekekkel, az óvodások sokkal jobb eredményt produkálnak – derül ki az intézet felméréséből.

Ezekben az óvodákban azt is természetesen kezelik, ha valakinek egyneműek a szülei, és nyíltan elmagyarázzák, hogyan születhet gyermek két nő vagy két férfi kapcsolatából. Egy amerikai iskolakörzetben is a nemi sztereotípiáktól mentesen nevelik a diákokat – összefoglalónkat itt olvashatod.

Hozzászólások

A 27 nyelvvizsgát szerzett Gaál Ottó szerint „azért nem tanulnak meg tíz év alatt beszélni a gyerekek az iskolában, mert nem jutnak szóhoz”

Bár a diákok az érettségiig akár 1200-1800 nyelvórán is részt vesznek, sokan mégsem jutnak el biztos nyelvtudásig vagy egy középfokú nyelvvizsgáig. Gaál Ottó szerint ennek egyik oka, hogy a tanulók alig szólalnak meg az órákon. A kreatív nyelvtanulás módszerének kidolgozója úgy véli, egy jól begyakorolt, ezer szóból álló aktív szókinccsel le lehet nyűgözni a nyelvvizsgabizottságot, miközben a középiskolai nyelvkönyvek felét egyszerűen ki lehetne hagyni.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.