A hatosztályos gimnázium ügye gumicsont – A valódi probléma ötödik osztályban kezdődik
Halácsy Péter, a Budapest School alapítója szerint komoly változtatásokat kellene bevezetni a felső tagozattal kapcsolatban, ami 80 éve nem szolgálja a célját.
„Egy elitiskola azt keresi, melyik gyerekekkel tudja a legjobb munkát elvégezni. Egy iskolarendszernek viszont az a feladata, hogy minél több gyerekből hozza ki a legtöbbet” – írja Halácsy Péter, a Budapest School alapítója a Válasz Online-on megjelent publicisztikájában.
Az oktatás jelenlegi újraszervezése közepette különböző viták bontakoztak ki az utóbbi időben az oktatáspolitikát illetően, ilyen volt a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok ügye is, amelyben Halácsy a felső tagozat által előállított problémákat bírálta. Új írásában felemlegeti: a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok mellett évtizedek óta az az érv, hogy tehetséggondozást végeznek. Azonban szerinte összekeverjük az okot a következménnyel.
Jó tanárok, szakmai autonómia, erős közösség, biztonságos légkör, sokféle közös program jellemzi őket. Könnyen lehet, hogy ettől jók. Nem pedig attól, hogy tízévesen kiválasztják a diákjaikat. Ha ez így van, akkor nem az a kérdés, hogyan juttassunk több gyereket ezekbe az iskolákba. Hanem az, hogyan tudnánk minél több iskolát ilyenné tenni.
Halácsy szerint ráadásul a tehetséggondozás ígérete – miszerint a különösen tehetséges gyerekeket érdemes külön iskolákba járatni – csak akkor lehet igaz, ha igaz az, hogy tíz-tizenkét éves korban felismerhető a tehetség, hogy a kiválasztott gyerekeknek külön iskolába kell járniuk, és az is, hogy mindez országos szintű eredményeket fog hozni. Szerinte egyik állítás sem magától értetődő.
Mit mér egy felvételi?
Halácsy érvelése szerint a felvételi nem a tehetséget méri, hanem azt, hogy a felvételiző mennyire illik az adott iskolához, ami fontos különbség. Szerinte tehát a szelekció nem egyszerűen felismeri a tehetséget, hanem segít azt létrehozni, a tehetség tehát nem a szelekció oka, hanem inkább annak következménye. A kérdés Halácsy szerint mégsem csak az, hogy jól működik-e a felvételi, hanem az, hogy egy ország iskolarendszerének is ugyanazokat a gyerekeket kell-e keresnie, mint egy elitiskolának.
A kompetenciamérési adatokon alapuló elemzések szerint az elitiskolák hozzáadott pedagógiai értéke nem magasabb más iskolákénál. A különbség elsősorban a bemenetben van: a felvett gyerekek már érkezéskor jobb eredményeket mutatnak
– írja, kiemelve, hogy ha a tehetséggondozás valóban működne, akkor annak látszania kellene a nemzetközi eredményekben, azonban ez nincs így.
„Minden bizonnyal nagyon jó tanárok kezébe kerülnek ezek a jó képességű gyerekek, miközben valószínűleg nem történne tragédia akkor sem velük, ha az általános iskolájukban maradnának” – idézte Kende Ágnes szociológust a témában, aki szerinte a vita legfontosabb mondatát mondta ki ezzel.
Halácsy szerint természetesen ettől még továbbra is lehetnek speciális programok vagy emelt szintű osztályok, Finnországban is vannak ilyenek. Lehet zenei, matematikai vagy sportprogram, és lehet hozzá alkalmassági felvételi is – mondja.
Azzal van a baj, amikor a kivételek, az elitiskolák szempontrendszere lesz az alapja a teljes magyar iskolarendszer mércéjének.
A jó felső tagozatok
Halácsy szerint sokkal erősebb felső tagozatokra van szükség, olyanokra, „ahol a gyerekek együtt tanulnak, sokféle területtel találkoznak, kipróbálhatják magukat, és megalapozzák azt, amire később valódi specializáció épülhet.”
Szerinte ha komolyan vesszük, hogy egy gyerekről nem tíz vagy tizennégy éves korában derül ki, hogy mi lesz belőle, akkor érdemes a tizennégy éves kori szelekciót is újragondolni. Mint mondja:
Minél korábban szelektálunk, annál többet veszítünk. Minél később, annál több gyereknek adunk esélyt arra, hogy megtalálja a saját útját. Nem véletlen, hogy a legsikeresebb oktatási rendszerek a korai szelekció helyett hosszabb közös tanulási szakaszra épülnek.
