„Tschüß!” – így búcsúzott a PDSZ Maruzsa Zoltántól

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) új tárgyalópartnerre vár, akivel érdemi egyeztetéseket folytathat a jövőben. A szervezet búcsúként nyilvánosságra hozta azt az utolsó levelet, amelyet Maruzsa Zoltán még április 2-án küldött számukra. A PDSZ értékelése szerint a leköszönő államtitkár ebben „utoljára még egy jóízűt csúsztatott”.

Levelében Maruzsa azt írja, hogy a szakszervezet a korábbi tárgyalások során nem jelezte, hogy még a választások előtt sztrájkot tervez. Állítása szerint erről csak a nyilvános bejelentéskor szereztek tudomást. Mivel a tervezett lépést jogszerűtlennek tartották, nem engedélyezték annak megszervezését.

A PDSZ válaszában ezt az érvelést félrevezetőnek nevezi. Szerintük a sztrájkjog nem attól függ, hogy a minisztérium mikor értesül egy akcióról, hanem attól, hogy azt a törvény garantálja. Úgy látják, a Maruzsa által képviselt jogértelmezés még a törvényben kifejezetten biztosított, kétórás figyelmeztető sztrájk lehetőségét is korlátozná.

Maruzsa szerint továbbá a PDSZ politikai célokra, a kampány részeként használta a sztrájkot, és a kudarc a saját hibás jogértelmezésük következménye. Ezzel szemben a szakszervezet állítása az, hogy nem hibát ismertek be, hanem a dolgozók védelmében hoztak felelős döntést, és ennek másként való beállítása félrevezető.

A levél kitér a költségvetési átcsoportosítás kérdésére is. A PDSZ korábban jelezte, hogy javaslatai vannak a NOKS-dolgozók béremelésének finanszírozására. Maruzsa ezzel kapcsolatban azt írta: „jószándékban részéről nincs hiány”, ugyanakkor a szükséges forrásokat a 2026-os költségvetés nem tartalmazza. Hozzátette, hogy az Országgyűlés már nem ülésezik, pedig a javaslatok megvalósításához törvénymódosításra lenne szükség.

A levél végén Maruzsa arra is utal, hogy Gosztola Réka, a PDSZ kijelölt tárgyalója szerinte olyan felvetést tett, amely a családpolitikai intézkedések forrásainak átcsoportosítását érintené – ezt a kormányzat nem támogatta. Mivel a javaslatok nem közvetlenül a köznevelési költségvetést érintik, nem tartotta célravezetőnek a személyes egyeztetést ebben a kérdésben.

A PDSZ válaszlevelében ezt határozottan visszautasítja, és torzításnak minősíti. A tárgyalásról készült hangfelvételre hivatkozva azt állítják: Gosztola Réka nem tett olyan javaslatot, amely családtámogatások elvonására irányult volna. Mint írják, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy megfelelő politikai akarat esetén jelentős költségvetési átrendezések rövid időn belül is végrehajthatók. Szerintük ennek ellenkezőjét állítani nem félreértés, hanem az elhangzottak utólagos átértelmezése.

Vége a központosításnak? Így alakítaná át az oktatást a Tisza

A tankerületi rendszer felszámolásától az önálló oktatási minisztériumon át az egyetemi autonómia visszaállításáig radikális változásokat ígér a Tisza Párt. A kérdés már csak az, hogy ezekből mi valósulhat meg rövid időn belül, és melyik az, ami inkább hosszabb távú projekt.

Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.