Brit szülők inkább világot látnak a gyerekeikkel, mint hogy iskolába küldjék őket

Hogyan tanulhat egy öt- és hároméves gyerek a világ felfedezésén keresztül? Egy brit házaspár szerint sokkal többet, mint az iskolapadban. James Humphries-Stone és Hayley Griffiths egy évre Délkelet-Ázsiába költöztek gyermekeikkel, hogy a „world schooling”, azaz világjáró tanulás módszerével neveljék őket.

„Túl fiatalok az iskolához”

A házaspár szerint kisfiuk, Stanley (5) és kislányuk, Margot (3) még nem érettek arra, hogy egész nap egy padban üljenek. James úgy fogalmazott:

Azt gondoljuk, túl fiatalok ahhoz, hogy most kezdjék az iskolát. Inkább utazás közben, felfedezéssel és játékkal szeretnénk tanítani őket” - írja a Daily Mail.

A család autóját eladta, házukat kiadta, majd Bangkokban kezdte a kalandot, amit Laosz, Vietnam, Kambodzsa, a Fülöp-szigetek, Malajzia és Indonézia követ. A szülők célja, hogy gyerekeik a világot magát használják tankönyvként: a pénzzel való számolást például piacokon tanítják meg, az állatokról pedig parkokban és természetvédelmi területeken tanulhatnak.

A brit iskolarendszer egy dimenziós életmodellre nevel

A döntés nem aratott osztatlan sikert.

Vannak kritikusaink, de mi magunk vagyunk a példa, hogy nem kell feltétlenül a hagyományos utat bejárni ahhoz, hogy az ember boldoguljon” – mondta James, aki feleségével együtt saját vállalkozást vezet.

Ugyanakkor elismeri, hogy a brit iskolarendszert „egy dimenziós életmodellre nevelő rendszernek” tartja, ahol a cél a konformitás: munka, adófizetés, családalapítás.

A „világiskola” terjedése

A „world schooling” mozgalom egyre népszerűbb világszerte, főleg azok között a szülők között, akik alternatívát keresnek a hagyományos oktatás helyett. A Humphries-Stone család számára a következő állomás Ausztrália lesz, ahol a gyerekek az Outback és a Nagy-korallzátony felfedezésével tanulhatnak tovább.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.