Az elmúlt 20 évben lassan, néha kicsit hullámzóan, de csökkent a GDP-arányos oktatási költségek száma. Ez egy lényeges mutatószám annak tekintetében, hogy adott kormány mennyire tartja fontosnak hosszútávon az ország versenyképességét hosszú távon meghatározó rendszer működtetését.
A 2000-es évek elején még európai és régiós összehasonlításban is viszonylag sokat költöttünk oktatásra, mostanra a magyar iskolarendszerre az uniós átlagtól elmaradó mértékben fordít pénzt a kormány – írja az OECD friss jelentésére hivatkozva a G7. Az elmúlt években a visegrádi négyek közül Magyarország csak az ebben a tekintetben mindig is lemaradónak számító Szlovákiát előzte meg.
A 2019-es adatok szerint az egy diákra jutó ráfordítás az alapfokú oktatás, a középkofú oktatást és felsőkoktatás tekintetében vásárlóerő-paritáson számolva jóval kisebb, mint az OECD-és az EU-átlag. A mostani eredmények sem túl biztatóak, mert Magyarországon 7 százalékkal csökkent az egy diákra jutó ráfordítás. Ennél nagyobb csökkenést Mexikóban és Törökországban volt. Hogy néhány közelebbi példát is nézzünk, összehasonlításképpen Romániában csak 3,5 százalékos a csökkenés. Ehhez képest Szlovákiában, Bulgáriában és Lengyelországban többet költöttek egy diákra.
Fontos megjegyezni, hogy középfokú szinten a legkisebb az elmaradás. Bár Magyarország messze van az OECD-és az EU-átlagtól, de mégis magasabb összeg jut itthon egy középiskolás diákra, mint Romániában, vagy Lengyelországban. A jelentés szerint viszont ezen a szinten van jelen a legnagyobb mértékben a magánráfordítás. (Az OECD-országok között Magyarország ebben a tekintetben második.) Vagyis ez azt jelenti, hogy egyre többen vagy egyre több pénzből végzik el a gimnáziumot vagy a középiskolát valamilyen szülői hozzájárulásra építő (például magán-, alapítványi-, vagy egyházi) intézményben.
Ha a teljes oktatási szektorban a magánforrások aránya OECD-átlag fölött jár Magyarországon (17 százalékkal). Ezt a listát Chile és az Egyesült Királyság és Kolumbia vezeti 30 százalék fölötti aránnyal. A másik végén pedig többek között olyan országokat találunk, mint Ausztria, Finnország vagy Svédország.
A középfokú oktatásban az állam jelentősen, kiugró mértékben támaszkodik a háztartásokból érkező pénzekre, amely feltehetően hozzájárul ahhoz, hogy a magyar oktatási rendszer erősen szelektív, és újratermeli társadalmi egyelőtlenséget.
