Amikor az oktatás megújításáról, tantervi reformokról vagy az iskolák modernizációjáról folyik a vita, a felnőttek – politikusok, szakértők, pedagógusok és szülők – végeláthatatlan csatákat vívnak egymással. Összecsapnak a kötelező tananyag mennyiségén, a tantárgyak struktúráján, az óraszámokon és a méréseken. Egyetlen kérdést azonban szinte sehol a világon nem tesznek fel: Miért nem szólhatnak bele maguk a tanulók szervezetten, elfogadott módon és érdemben abba, hogy mit és hogyan tanuljanak? Vélemény.
Az iskolai mindennapokban néha még találkozunk a diákbevonás halvány kísérleteivel: kiválaszthatják az osztálykirándulás helyszínét, szavazhatnak a diákönkormányzati elnökre, vagy esetleg dönthetnek két kötelező olvasmány közül az egyikről. De amint arra kerülne a sor, hogy a tanítás-tanulás legbensőbb magjába – a tananyag kiválasztásába, a tanulási folyamat megtervezésébe és az értékelés módjába – kapjanak valódi beleszólást, a rendszer azonnal megmerevedik.
A felnőtt társadalom eleve adottnak veszi, hogy a gyerekek képtelenek felelős döntést hozni a saját tanulásukról. A tananyagot a felnőttek előre megcsócsálják, csomagolják, majd mint valami kötelező orvosságot, „letöltik a gyerekek torkán”.
Ez a felállás óriási ellentmondásban van azzal az alapvető pedagógiai és pszichológiai ténnyel, hogy a gyerekek kezdetektől fogva gondolkodó, autonóm lények, akiknek a természetes kíváncsiságára és önállóságára kellene építenünk. Az iskola mégis arra szocializálja őket, hogy a tanulás valami olyasmi, amit mások határoznak meg számukra, nekik pedig csak az a dolguk, hogy átesessenek rajta.
Ha felvetjük a diákok valódi részvételét a tanulás megtervezésében, a pedagógusok és a rendszer működtetői azonnal visszakézből megfogalmazzák a tipikus kifogásokat. Érdemes sorra venni azokat a leggyakoribb ellenvetéseket, amelyek felmerülnek, amikor a megszokott gyámsági pozícióból a partneri viszony felé kéne elmozdulni:
„A gyerekek ki fogják használni a rendszert és elszabotálják a tanulást.” Félünk attól, hogy ha a gyerekek szabadságot kapnak, nem csinálnak majd semmit. Az alternatív és nyitott oktatási kísérletek tapasztalatai mutatják, hogy amikor a diákok hirtelen felszabadulnak a kényszer alól, az első reakciójuk gyakran a bizonytalanság vagy a tétlenség. Ez azonban nem a felelőtlenségükből fakad, hanem abból, hogy korábban soha nem gyakorolhatták a valódi döntéshozatalt.
„A tanulóknak nincs is igényük arra, hogy beleszóljanak.” Ha egy gyereket éveken át passzív befogadásra szoktatunk, természetes, hogy nem fog azonnal kidolgozott tanmenettel előállni. A részvétel nem születési adottság az iskolai keretek között, hanem tanulható és tanítandó folyamat.
„Elmegy az idő a tervezéssel, nem marad idő a tanulásra.” A hagyományos reflex szerint a tervezés a felnőtt dolga, a gyerek dolga a végrehajtás. Pedig a tanulás leghatékonyabb része maga a tervezés: amikor a diák átlátja, miért, mit és hogyan fog csinálni.
„A felnőtt világ sem ilyen, hamis reményeket táplálunk bennük.” Ez az egyik legveszélyesebb érv. Ha az iskola nem demokratikus és nem ad teret a felelős döntéseknek, akkor hogyan várhatjuk el, hogy a felnövekvő generációk egy demokratikus társadalom aktív, gondolkodó polgáraivá váljanak?
Nemcsak Magyarországon, hanem a világ szinte minden iskolarendszerében a tanár-diák viszony tradicionálisan asszimmetrikus gyámsági viszony marad. Az a tanár, aki elhatározza, hogy partneri, demokratikus viszonyt épít ki a diákjaival, gyakran érzi magát úgy, mint Franz Kafka hőse, Gregor Samsa: hirtelen teljesen idegenné és meg nem értetté válik a saját környezete, a kollégák, a hatóságok, de még a megszokott kereteket számonkérő diákok szemében is.
A kérdés az: meddig tartható fenn ez a tabu? Egy olyan világban, ahol az információ másodpercek alatt elérhető, a lexikális tudás letöltése és kikérdezése végleg értelmét vesztette. Ha nem tanítjuk meg a gyerekeket arra, hogyan vegyék saját kezükbe a tanulási folyamataikat, hogyan hozzanak felelős döntéseket a saját fejlődésükről, akkor az iskola végképp elveszíti a kapcsolatát a valósággal.
Itt az ideje, hogy nevén nevezzük a tabut, és ne csak arról vitatkozzunk, mi kerüljön a tankönyvekbe, hanem arról is, miért nem ülhetnek ott a gyerekek is annál az asztalnál, ahol ezek a döntések születnek.
Foglalkozástervekkel, módszertani ötletekkel és különböző korosztályokra szabott segédanyagokkal készülhetnek az intézmények a „Gyermekek és diákok hangja” projektnapra. A minisztérium oldalán már elérhetők az összegyűjtött jó gyakorlatok, a lista pedig tovább bővülhet.
Mikor tanul, mikor pihen, és egyáltalán mikor él egy gyerek, aki fél nyolctól délután négyig az iskolapadban ül? A megszokott iskolai napirend nem egy megváltoztathatatlan természeti törvény, hanem egy kompromisszum, ami figyelmen kívül hagyja a gyerekek genetikai belső óráját. Vélemény.
Idén nyáron jutott nyilvánosságra, hogy a Filozófiai Doktori Iskolában fideszes politikusok és velük jó kapcsolatot ápoló személyek szerezhettek érdemtelenül doktori fokozatot, vagy juthattak el az abszolutóriumig.
Több tankerületből is érkezett hozzájuk visszajelzés, miszerint korlátozták a pályázatok megismerésének feltételeit.
Készpénzre nem lehet átváltani az iskolakezdési támogatásként érkező utalványokat, a posta pedig csak egyszer próbálja meg kézbesíteni azokat. A Magyar Közlönyben megjelent rendeletből az is kiderül, pontosan milyen termékekre és mely üzletekben lehet felhasználni őket.
A Klebelsberg Központ szerint valaki megpróbálhatta befolyásolni a véleményezők önálló döntését a Külső-Pesti Tankerületi Központ igazgatói pályázatainak véleményezése során. A szervezet hivatali visszaélés gyanúja miatt tett feljelentést ismeretlen tettes ellen.
@eduline.hu 👊 📢 Szerda este tartották a Civil Ellenállás Napját a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt, ahol tanárok, emberi jogi aktivisták mellett Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter is beszédet mondott. 🗣️ #fyi #magyartiktok #eduline #civil ♬ eredeti hang - eduline.hu
Törley Katalin és Pilz Olivér az Eduline-nak elmondták: a Tanítanék Mozgalomhoz eddig körülbelül 50 pedagógus fordult panasszal, de becslésük szerint ennél nagyságrendekkel több tanár lehet, akiket nem engedtek vissza a pályára.
Magyar Péter miniszterelnök és Orbán Anita külügyminiszter is üdvözölte, hogy az ukrán parlament elé került a nemzeti kisebbségek oktatási jogait érintő törvényjavaslat, amelyről még októberben döntés születhet.
Második hete tüntetnek iskolafoglalásokkal a középiskolás diákok, akik több pénzt, felújított épületeket és tisztességes körülményeket követelnek. A megmozdulások egyre erőszakosabbá kezdenek válni, Sébastien Lecornu miniszterelnök válságtanácsot hívott össze.
