A felvételizők körülbelül 170 egyházi – római és görög katolikus, református, evangélikus, baptista, zsidó, buddhista, a Hit Gyülekezetéhez és a Magyar Metodista Egyházhoz tartozó – gimnázium közül válogathatnak.

Ezek persze más-más feladatot látnak el. Vannak olyan intézmények, amelyekben hátrányos helyzetű, fogyatékossággal élő vagy komoly iskolai lemaradással küzdő diákokkal foglalkoznak, a Baptista Szeretetszolgálat tartja fenn például a mozgáskorlátozott és autista fiatalokat fogadó Addetur-gimnáziumot, a Tan Kapuja Buddhista Egyház pedig Baranya megyében működtet gimnáziumot olyan diákoknak, akik kihullottak az iskolarendszerből.

Számos gimnázium azonban egyértelműen a tehetséggondozást tűzte ki célul. A HVG-rangsorban előkelő helyen álló egyházi gimnáziumokban a végzősök évről évre kiváló eredményeket szereznek az érettségin és a tanulmányi versenyeken, a felsőoktatásba felvett diákok átlagpontszáma pedig jócskán meghaladja a 400-at, sőt jó néhány iskolában – ilyen például a Deák Téri Evangélikus Gimnázium, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, a Baár-Madas Református Gimnázium vagy éppen a Gödöllői Református Líceum Gimnázium – az előző tanévben 430 körüli vagy afölötti átlagpontszámmal jutottak be a 12. évfolyamosok az egyetemekre, főiskolákra.

Nem véletlen, hogy az egyházi gimnáziumok egyre vonzóbb alternatívát jelentenek a túlközpontosított állami oktatással elégedetlen szülőknek. Bár a tanterv ezekben az iskolákban is az állami zsinórmércéhez igazodik, a nagyobb autonómiával bíró egyházi középiskolák mégis rugalmasabban működnek – és ez nemcsak a gazdálkodásukra, hanem a pedagógiai munkára is hatással van.

Hittanóra, csendesnap

A diákoknak a különböző tantárgyakból ugyanannyi órájuk van, mint állami iskolákba járó társaiknak, és a tagozatos kínálat is hasonló – van, ahol a természettudományokat, máshol a humán tantárgyakat, a művészeteket vagy az idegen nyelveket oktatják magasabb óraszámban, de hat- és nyolcosztályos, illetve nyelvi előkészítő évvel induló és két tannyelvű képzést kínáló egyházi gimnáziumok közül is válogathatnak a továbbtanulás előtt álló általános iskolások.

Egy dolog azonban közös: az órarendben mindenhol helyet kapnak a hittanórák, és (iskolától függően) hetente vagy havonta közös szentmisén vagy istentiszteleten is részt kell venni. A Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban például minden hetet közös áhítattal kezdenek, de a tanítási napokat is párperces elcsendesedéssel indítják és zárják – ennek formáját a tanárok választhatják meg. Évente kétszer, a tanév kezdete, majd húsvét előtt „csendesnapokat” is tartanak a gimnáziumban. „Ilyenkor beszélgetéseket, csoportmunkákat szervezünk a diákoknak, meghallgatnak egy-egy közös előadást, együtt énekelünk” – mondta Szőkéné Mezősi Tímea, az iskola igazgatóhelyettese. A náluk tanulók évfolyamtól függetlenül heti két hittanórán vesznek részt a saját felekezetük szerinti csoportban, az énekórákon pedig az evangélikus zenei hagyományt, a liturgiát és a korálokat is megismerik.

A Gödöllői Református Líceum Gimnázium diákjai is a templomban, tízperces áhítattal kezdik a tanítási napokat, évente kétszer „csendesnapokon” vesznek részt, sőt az újonnan érkező tanulóknak tanévkezdő alkalmat is szerveznek. „A diákok hitéletének elmélyülését személyes példaadással, a tanórák anyagába épített ismeretekkel, a heti rendszeres református, evangélikus, katolikus felekezet szerinti hittanórákkal is segítjük” – magyarázta Bajusz Árpádné, a gimnázium igazgatója.

Számos iskola nemcsak a közeli gyülekezetekkel és az egyházi felsőoktatási intézményekkel, hanem az adott felekezethez tartozó külföldi gimnáziumokkal is kapcsolatban áll, amelyekkel diákcsereprogramot és közös tanulmányi kirándulásokat szerveznek. A Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumból pedig a lengyelországi Zegocina egyik katolikus iskolájának diákjaihoz utazhatnak ki a tanulók, a budapesti Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium egy olasz iskolával is kapcsolatban áll, a végzősök pedig hagyományosan a ferences rend alapítójának szülővárosába, Assisibe látogatnak el.

Milyen a felvételi?

A templomi hétkezdés, a heti két hittanóra az állami általános iskolákból érkező, nem vallásos családban nevelkedő gyerekek számára persze idegen terep. Pedig egyre több olyan szülő is egyházi középiskolát választana, aki nem gyakorolja a vallását. Van, aki biztonságosabbnak érzi a közeget tizenéves gyermeke számára, mások számára az oktatás színvonala vagy a családias légkör a vonzó, az ország bizonyos településein – Pest megyében ilyen például az elmúlt két évtizedben húszezres várossá duzzadt Veresegyház vagy éppen Piliscsaba – pedig egész egyszerűen csak egyházi gimnázium működik.

Az egyházi oktatásra inkább menekülőútvonalként tekintő szülőknek számolniuk kell azzal, hogy a legtöbb ilyen gimnázium – miközben a felvételi eljárás nagy része pont olyan, mint az állami iskoláké – lelkészi, hitoktatói vagy plébánosi ajánlást is kér a jelentkezőktől, több helyen pedig a szóbeli felvételin is téma a diákok hitélete, bibliaismerete. A Gödöllői Református Líceum Gimnáziumba készülőknek is be kell nyújtaniuk lelkészi vagy papi jellemzést, fontosnak tartják – írta kérdésünkre az iskola igazgatója –, hogy a szülőknek és a gyerekeknek élő gyülekezeti kapcsolataik legyenek, „a közös értékek vállalása teremti meg az alapot a minél hatékonyabb neveléshez, a diákok hitéletének elmélyüléséhez”.

Az adott felekezethez tartozás azonban sehol nem feltétel, a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban a diákoknak például a fele evangélikus, a fele más felekezetű. Szőkéné Mezősi Tímea szerint azt tapasztalják, hogy a pedagógiájuk azok számára igazán eredményes, akiknek nem teljesen idegen a vallásgyakorlás. „Különösen hangsúlyos pedagógiánkban a közösségek építése, az osztályközösségeké, a művészeti csoportoké, és a teljes iskolaközösségé. Arra törekszünk, hogy a tanítványaink egymást segítő társakként éljenek, próbálunk mi, tanárok is ebben a szellemben együtt dolgozni” – mondja, hozzátéve: a társadalmi szolidaritást is igyekeznek beépíteni a mindennapokba, „támogatjuk a menekülteket, az osztályok kenyereket kennek a hajléktalanoknak, és egyre többen vesznek részt közülük roma gyerekeket támogató programokban”.