Minden tizedik-huszadik diák diszkalkuliával küzd, a diagnózis azonban sokszor éveket késik

„Van egy hatodikos-hetedikes diák, aki szeret olvasni, jól kommunikál, jó történelemből és nyelvből, de teljesen leblokkol, ha azt kérdezzük tőle, mennyi a 12 meg a 10, matematikából pedig csak hármasai vannak. A szülők nem értik, mi a baj, elkezdik korrepetálni vagy a napi tananyagból. Mindenki gyakorol vele, a testvére, a nagymama, a szomszéd. Nem javul a helyzet, a gyerek nem akar iskolába menni, megjelenik a szorongás és más pszichoszomatikus problémák. Sokszor már pszichológust is bevonnak, aki próbálja kibontani, mi állhat a háttérben. Miközben csak arra lenne szüksége, hogy a gyereknél diagnosztizálják a diszkalkuliát, és elkezdhesse a terápiát” – ad betekintést Szabó Ottilia, a Dyscalculine program szakmai vezetője abba, milyen következményei lehetnek annak, ha nem kerül időben szakemberhez egy diszkalkuliás diák.

A diszkalkulia – amely a többi „diszes” problémához, vagyis a diszlexiához és a diszgráfiához hasonlóan ún. részképességzavar – nem csupán matematikaórán okoz gondot, gyakoriak az időérzékeléssel, a térbeli tájékozódással és a mennyiségek becslésével kapcsolatos nehézségek is. A diszkalkulia okait csak részben ismerik a szakemberek, a hátterét a mai napi kutatják, kialakulásában az idegrendszeri sérülések mellett az agyi információfeldolgozás eltérései is szerepet játszhatnak. A probléma meglepően sok embert, a népesség 5-10 százalékát érinti. Ez kifejezetten magas arány: ha azzal számolunk, hogy itthon körülbelül 1 100 általános és középiskolás tanul, és közülük minden tizedik-huszadik számolási zavarral küzd, az azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden osztályteremben ül legalább egy diszkalkuliás diák.

Miért nem megy a matek?

Jó esetben ezek a diákok tudják, miért nem megy nekik a matek, és megfelelő terápiát is kapnak. Szabó Ottilia azt mondja, a diszkalkuliára utaló jeleket már az egészen kicsi gyerekeknél fel lehet fedezni, ennek ellenére a diagnózis sokszor éveket késik, sokszor maguk a szülők ódzkodnak attól, hogy kimondják: baj van. Pedig ha egy diák nem kap megfelelő fejlesztést, felnőttként olyan mindennapi feladatokkal is meggyűlhet a baja, mint egy bevásárlás végösszegének a kiszámolása, egy menetrend értelmezése vagy éppen az analóg óra használata.

Diszkalkuliás diákoknak szóló feladatok. Az egyszerű korrepetálás nem elég, speciális terápiára van szükségük

Dyscalculine

„Nem jellemző, hogy az óvodában észrevennék a problémát, pedig már csecsemőkorban is vannak olyan jelek, amelyek az észlelés zavarára utalnak. Diagnózist körülbelül harmadikos koruktól kapnak a gyerekek, amikor a szorzótáblánál megbicsaklik a tanulás, és a szülők elkezdik kutatni, hogy mi állhat a probléma hátterében” – mondja a terápiás szakember, aki szerint olyan is előfordul, hogy egy diák csak hetedikesként-nyolcadikosként jut el a megfelelő szakemberhez. Egész egyszerűen azért, mert megpróbálja sajátos számítási technikákkal kompenzálni a bizonytalanságát, különböző taktikákkal rejtegetni a számolási zavart, így előfordul, hogy egy általános iskolásról évekig nem derül ki, hogy diszkalkuliás.

„Intő jel, amikor egy jó képességű gyerek szorong a számolást igénylő mindennapi helyzetekben, például nem szeret vásárolni, pénzzel bánni, de akár a pontos idő vagy a dátum megnevezését is kerüli” – magyarázza Szabó Ottilia, aki szerint felső tagozatban sem ritka, hogy egy diszkalkuliás diák nem képes gyorsan összeadni a kettőt és az ötöt. „Lehet, hogy ezt a feladatot csak úgy tudja megoldani, hogy elképzel két dobókockát, és egyesével leszámolgatja a pöttyöket. Vagy az asztal alatt az ujjain kezd el számolni” – magyarázza.

A szakember nem csak akkor kell gyanakodni a diszkalkuliára, ha a diák egyeseket visz haza matematikából. „Tudjuk, hogy az iskolai osztályzatok nem feltétlenül a valódi teljestményt tükrözik, ezért nem általános, hogy a diszkalkuliás diákok megbuknak matematikából. Mert azt látja az osztályfőnök, hogy van itt egy diák, akinek minden tárgyból négyes-ötöse van. Hogyan buktathatnák meg őt matematikából?” – említ egy példát.

Az árulkodó jelek

A pedagógusok legtöbbször csak annyit látnak, hogy a diák lassabban számol, mint a többiek, hogy fejben számolni nem igazán tud, írásban egy kicsit jobb. „Hogy egy egyszerű összeadás eredményéig milyen módszerrel jut el, azt nem látják” – mondja Szabó Ottilia. Van azonban jó néhány tipikus számolási hiba, ami diszkalkuliára utalhat. „A diszkalkuliás gyerekek nem látják a szám mögött a mennyiséget. Nem látják a mennyiségi növekedést, hogy ha hozzáteszek valamihez még egyet, akkor abból több lesz. Ha elveszek, akkor kevesebb. Van, hogy nem tudják jó sorrendbe helyezni a számokat, hogy a 40 előtt a 39 van, az 59-et pedig a 60 követi. Nem feltétlenül tudnak kettesével-hármasával számolni. A helyi érték fogalmának bizonytalansága is tipikus jel. Ha például a 12-t és 24-et kell összeadni, akkor nem a tizen- és huszonösszegeket adják össze, hanem csak magukat a számjegyeket” – említ példákat a Dyscalculine szakmai vezetője.

Szabó Ottília, a Dyscalculine program szakmai vezetője. Azt mondja, minél hamarabb diagnosztizálják a diszkalkuliát, annál jobb

Amikor szakértői bizottság elé kerül a számolási problémákkal küzdő iskolás, ott olyan „hibaprofilt” állítanak fel, ami jól jelzi, hogy a számfeldolgozásnak melyik területe sérült. Ekkor lehet azonosítani, hogy bizonyos számolási hibákat azért követ el, mert nem látja a számok egymás közötti viszonyát, nem észlel arányt, vagy a helyi értékben bizonytalan – mondja a szakember.

Minél hamarabb megvan a diagnózis, annál jobb

Akárcsak a többi részképességzavarra, a diszkalkuliára is igaz: minél korábban ismerik fel, annál jobb eredményeket lehet elérni a fejlesztésben. Az óvodások, iskolások vizsgálatát a szülők és a pedagógusok is a pedagógiai szakszolgálat járási szakértői bizottságától kérhetik, amely – ha indokoltnak tartja – javasolhatja a megyei szakértői bizottság további vizsgálatát. Ha bebizonyosodik, hogy egy diák diszkalkuliás, megkapja a sajátos nevelési igénnyel járó „szolgáltatáscsomagot”, amelynek a legfontosabb része a gyógypedagógiai ellátás, a preventív vagy az ún. reedukációs terápia.

Bár a legtöbben azt gondolják, hogy a diszkalkuliásoknak – kis túlzással – nem kell matematikát tanulniuk az iskolában, valójában csak tantárgyrészek vagy a matematika értékelése és minősítése alól kaphatnak felmentést, és az is az utolsó utáni lépés. „Sok szempontot kell ilyenkor mérlegelni. Hogy a mentesítés nem lesz-e gátja a gyerek fejlődésének, elősegíti-e azt, hogy harmonikus személyiségként kerüljön ki az iskolából. Azért is kell körültekintően dönteni, mert ha túl korán mondunk le arról, hogy egy diák legalább a helyi érték fogalmát elsajátítsa, hogy képes legyen a mértékegységek átváltására, a pénz kezelésére, akkor ez a felnőttkori önállóságát is korlátozza” – magyarázza Szabó Ottilia, aki úgy véli, a diszkalkuliások sokszor nagyon jó képességekkel rendelkeznek, így ezt a szintet mindenképpen el kellene velük érni.

Dyscalculine

A szakember szerint a mentesítés egyébként sem végleges, „ha közben a diák kapja a fejlesztést, és ő is sokat tesz azért, hogy a hátrányait leküzdje, eljuthat oda, hogy újra lehessen osztályozni”. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják: gyakoribb, hogy ha valakit felmentenek, akkor később sem kérik ennek visszavonását, pedig eredményes fejlesztéssel ez elérhető lehetne.

Önbizalom- és motivációhiány

„Évtizedekig dolgoztam terápiás szakemberként, és voltak olyan diákok, akiket a végén mégiscsak fel kellett menteni az értékelés alól, így bekerült az érettségi bizonyítványukba, hogy matematikából nem vizsgáztak, helyette más tantárgyat választhattak az érettségin, de az önbizalmuk nem sérült” – mondja a terápia egyik legfontosabb pozitív hatásáról Szabó Ottilia, aki úgy véli, ha nem diagnosztizálják a problémát, és a gyerek nem kap megfelelő terápiát, egy idő után negatív önértékelése lesz, motiválatlansággal küzd majd.

Számok nélkül ugyanis semmi sem működik, a probléma megjelenik majd történelemórán, amikor az évszámokról lesz szó, és földrajzórán is, amikor a domborzatról kell tanulni. De ha valaki tudja magáról, hogy diszkalkuliás, és fejlesztést is kap, reálisan látja a saját képességeit, és ez a pályaválasztásban is segíti majd. Sőt később is. „Ha elfogadja, hogy nehezen lát át mennyiségeket, nehezen számol, akkor – ha kell – előkapja a mobilját, és használja azokat az appokat, amelyek segíthetnek neki a mindennapokban” – mondja a szakember.