„A félévi értesítő se többről, se kevesebbről nem szól, mint arról, hogy az adott évfolyamból eltelt 5 hónap alatt meddig jutott el, hol tart a kis- vagy nagydiák. Egy kis szusszanás, egy kis vissza- és áttekintés: mi sikerült úgy, ahogy azt elképzelte, mi nem sikerült. Egy kisebb határkő, ahol megállunk és számot vetünk” – írják a Facebook-oldalon.
Kiemelik: nagyon jó, ha a család "eseménynek" tekinti a félévi értesítőt, az pedig nagyon rossz, ha nem jut eszébe a felnőtteknek, sőt még a gyerekeknek sem, hogy "ma történt valami, ma kaptam egy komolyabb értékelést az iskolai dolgaimról".
„Le kéne ülni azzal a gyerekkel/gyerekekkel, és szépen megbeszélgetni a dolgait (…) Érdemes egyszerű, könnyen végrehajtható célokat kitűzni. A közepesből ne akarjunk hip-hop kitűnőt varázsolni év végére. Nem fog sikerülni, csak a gyermek kudarcélménye növekszik. Nézzük végig - együtt a gyerekkel - miből szeretne és - saját belátása alapján - miből tudna javítani. Nem sokból és nem sokat. A siker, az eredmény ott legyen a megvalósíthatóságban” – írják, hozzátéve: fel kell tenni a kérdés, szükséges-e valamelyik tárgyból segítség? Korrepetálás? Magántanár? Nagyobb testvér? Ezen a félévi beszélgetésen ezt is érdemes megtervezni.
Felhívják a szülők figyelmét arra is: a kiabálás nem jó reakció, ha a diák sokat rontott, bajok vannak a magatartásával, szorgalmával, „egyszerűen ezt is meg lehet és meg is kell beszélni. A gyerek - meg fognak lepődni - pontosan tudni fogja, hogy mit csinált rosszul. És megint csak a segítő kezet kéretik odanyújtani”. A teljes bejegyzést a Neveljünk együtt Facebook-oldalon olvashatjátok el.
A félévi valójában nem bizonyítvány, csupán értesítő - oszlatta el a tévhiteket Jocó bácsi, vagyis Balatoni József történelemtanár.
