Kérdés, mi lesz az önerőből működő tanodák sorsa

A tanodák még a ’90-es években részben civil, részben egyházi kezdeményezésekre indultak el tanulást, illetve felzárkózást segítő, iskolán kívüli szolgáltatásként - írja az atv.hu. Elsődleges céljuk a többségükben roma gyerekek, fiatalok korai iskolaelhagyásának a megakadályozása.

Mivel az eddigi uniós pályázati lehetőségek lezárulnak, ezért – 2018 decemberében először – január 10-ei határidővel állami pályázatot írtak ki a tanodák működésének jövő évi finanszírozására. Egyidejűleg állami engedélyhez kötik a tanodák működését, és a gyermekjóléti ellátórendszer részévé teszik azokat.

A Kormány.hu portál Fülöp Attila szociális szakállamtitkárt idézi, aki szerint az állami pályázatra jelentkező tanodáknak még tavaly tanodává kellett minősíttetniük magukat, 2019. június végéig pedig minden olyan intézménynek engedélyeztetnie kell magát, amely „tanoda jellegű szolgáltatást” végez - írja az oldal.

A korábbi pályázatok alapján mintegy 280 tanodát tartanak nyilván, s a most kiírt állami pályázatra közel két és fél milliárd forintot különítettek el a költségvetésben. Ebből – az Emmi számításai szerint – a gyerekszám függvényében közel 200 tanoda költségeinek oroszlánrészét tudják majd fedezni, egyenként 12-15 millió forinttal. 

A tanodák továbbra is civil vagy egyházi fenntartásban fognak működni. Néhány nagyobb, jellemzően önfenntartó civilszervezet, köztük az Igazgyöngy Alapítvány sem pályázik az állami támogatásra, noha hét éve működtet Toldon sikeres tanodát.

„Az állami pályázati kiírásban szakmai, pedagógiai szempontból semmi kivetnivaló nincsen. Az is lehet, hogy a pályázatok szakmai alapon lesznek elbírálva, és a jól működő tanodák munkáját fogják támogatni. De az vitatott kérdés, hogy ez önmagában mennyire szolgálja majd az integrációt, hiszen épp az volna cél, hogy a tanodák produktív módszerei betagozódjanak az iskolai oktatás rendszerébe” – szögezte le Lencse Máté, a toldi tanoda szakmai vezetője. Hozzátette: 200 állami finanszírozású tanoda átlag 30 fős csoportokkal számolva 6000 gyereket ér el, márpedig a hátrányos helyzetű gyerekek száma több százezres nagyságrendű Magyarországon, tehát ez az intézkedés semmiképp sem tekinthető az iskolai le­sza­kadás rendszerszintű megoldásának.