szerző:
Eduline

„Legalább harminc-negyvenezer pedagógus veszítheti el az állását, ha megvalósulnak a kormány közoktatási és szakképzési tervei” – mondta az eduline-nak adott interjúban Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke.

Tavasszal többször felrótta az oktatási államtitkárságnak, hogy nem küldi el a szakszervezeteknek a közoktatási tervezet éppen aktuális változatát. Pokorni Zoltán néhány napja úgy nyilatkozott, hogy még ő sem olvasta a legújabb változatát. Önök megkapták ezt a dokumentumot?

Információink most is csak a sajtóból vannak, a közoktatási koncepciót, amelyet a kormány megtárgyalt, nem kaptuk meg. Utoljára februárban olvashattuk a koncepciót, hogy azóta milyen elemeken változtatott az államtitkárság, nem tudjuk. Azt viszont maga az államtitkár asszony mondta májusban, hogy a kormány az elkészült anyagot egy új irányítási és finanszírozási szempont szerint átdolgoztatta, ez az iskolák államosítását jelenti. Azt nem értjük, hogy hogyan készülhetett el a közoktatási koncepció úgy, hogy nem született még döntés az önkormányzatok feladatairól. Már a közoktatási tervezet első változatának decemberi bemutatásakor jeleztük, hogy egy ilyen horderejű törvényt akkor kellene kidolgozni, amikor az önkormányzati törvényre már áment mondtak.

Tállai András két héttel ezelőtti bejelentéséből azt azért lehet tudni, hogy az alapfokú oktatási intézményeket átveszi az állam, és ezzel a tervvel alighanem a kormány is egyetért.

A meglévő információk számtalan kérdést vetnek fel. A pedagógusok természetesen elsősorban arra kíváncsiak, hogy az állásuk megmarad-e az átalakítások után. Két héttel ezelőtt államtitkár asszony úgy nyilatkozott, hogy nem lesz nagyobb létszámleépítés, a szakszervezetek csak riogatják a pedagógusokat. Ugyanakkor a nemzetgazdasági tárca egyértelművé tette, hogy a meglévő hétszáz szakképző intézményt össze fogják vonni, az osztálylétszámokat pedig huszonnégyről huszonkilencre emelik fel. Ott már ki is mondták, hogy körülbelül nyolcezer pedagógust bocsátanak el. A következő sajtótájékoztatón hangzott el, hogy a gimnáziumi férőhelyek számát 2016-ig negyven százalékkal akarják csökkenteni, ez szintén elbocsátásokat okoz majd. A tankötelezettség felső korhatárának leszállítása miatt is sok kolléga állása kerülhet veszélybe, ahogy a heti harminckét órás iskolai benntartózkodás kötelezővé tételének is lehet ilyen következménye. Burkoltan ez egy kötelezőóraszám-emelés, és az intézményvezetőket fogják rákényszeríteni arra, hogy ezt a harminckét órát kihasználják, a pedagógusokat ellenszolgáltatás nélkül többletfeladatokkal bízzák meg. Én ezt – megpróbálok szép kifejezést használni – megtévesztőnek tartom, mert oda kellene állni a pedagógusok elé, és egyértelműen megmondani, hogy ennyivel és ennyivel emeljük fel a óraszámukat, nem pedig az igazgatókra hárítani ezt a terhet.

Hoffmann Rózsa és Galló Istvánné az utolsó, júniusi találkozón. Összecsapnak?
©

Becsléseik szerint összesen hány pedagógus veszítheti el az állását?

Ha minden tervezett változtatást egybeveszünk, akkor nagyjából akár 30-40 ezren. Jelenleg a közoktatásban 170 ezer pedagógus dolgozik, közülük körülbelül 145 ezren önkormányzati intézményben, 25 ezren pedig egyházi, illetve alapítványi iskolákban.

Ha már az alapítványi iskolákat említette – mennyire tartanak a következő egy évtől ezeknek az intézményeknek a vezetői? Labilis a helyzetük, a berettyóújfalui Igazgyöngy Művészeti Iskola vezetője nemrég egy blogon jelentette be, hogy ellehetetlenült a munkájuk.

Az alapítványi intézményeknek is elküldték a selyemzsinórt, a létük kérdéses, ha a normatíva folyósítását megszüntetnék, gyakorlatilag bezárhatnak, pedig közfeladatot látnak el. Tévhit, hogy alapítványi intézménybe csak a gazdag családok gyerekei járnak. Ezek az iskolák olyan feladatokat is felvállalnak, amit a közoktatás nagy rendszere nem tud, vagy nem akar ellátni. A fogyatékos, az autista vagy a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek is ezekbe az intézményekbe járnak, hogy velük mi lesz, az kérdés. Félnek a jövőtől, ahogy az önkormányzati iskolákban dolgozók is.

Hoffmann Rózsa két hete úgy nyilatkozott, hogy a jelenleg önkormányzati, később állami iskolák igazgatóit a miniszter fogja kinevezni – az is kérdés, hogy ők közalkalmazottak vagy állami alkalmazottak lesznek.

Nem tudjuk, mi lesz a státusza az intézményvezetőknek és a pedagógusoknak, közalkalmazottak maradnak-e. Az államtitkár asszony sajtótájékoztatóján az hangzott el, hogy az igazgatók kinevezését az oktatási miniszter fogja aláírni. Tudomásom szerint ma Magyarországon nincs oktatási miniszter, de ez csak egy apró kötözködés. Kérdés, hogy a hatezer intézményvezetőnek a kinevezése hogyan fog történni. Mind a hatezret kinevezi a miniszter? De köztük vannak olyanok, akik idén vagy tavaly kapták meg ötéves igazgatói megbízásukat. Itt kellene lennie egy átmeneti időszaknak, de erről sem tudunk semmit. Egy április végi, intézményvezetőknek kiküldött kérdőívből tudjuk azt, hogy a vezetők munkáltatói jogkörét is szűkíteni kívánják. Kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan. Esetleg nem ők döntik majd el, hogy kiket vesznek fel, kiket bocsátanak el?

A kormány minőségjavulást is vár az oktatási rendszer átdolgozásától. Erre nem látnak esélyt?

A Széll Kálmán-tervből egyértelműen látszik, hogy a közoktatás átalakításának célja a megtakarítás, azért kell az önkormányzatok kezéből kivenni, hogy aztán a kormányhivatalok racionalizálhassák az intézményrendszert, iskolákat zárjanak be vagy vonjanak össze, ami megint csak elbocsátásokkal jár majd. Jelenleg a fenntartók legtöbbje foggal-körömmel ragaszkodik az iskolához, hiszen a szülőkkel kerül szembe, amikor meghoz egy olyan döntést, hogy megszünteti az intézményt. Ha az iskola a kormányhivatal kihelyezett intézménye lesz, az önállóságát biztosan elveszíti. A pedagóguséletpálya-modell bevezetése is pénzkérdés, már a tartalmával is komoly gondjaink vannak, de ennek a fedezetét – úgy gondoljuk – úgy próbálják majd előteremteni, hogy nem tesznek pénzt a rendszerbe, hanem az elbocsátott pedagógusokon megspórolt összeget osztják szét a státuszban maradók között.

©

Több mint egy éve fordultak az Alkotmánybírósághoz a közoktatási törvény módosítása miatt, amely lehetővé tette, hogy az önkormányzatok könnyebben adhassák át iskoláikat az egyházaknak. Kaptak választ?

Azóta sem érkezett válasz a beadványunkra, pedig valós problémát kifogásoltunk, hogy a tanulók világnézetileg semleges oktatáshoz való joga sérül. Tavasszal több mint nyolcvan közoktatási intézmény került egyházi kézbe, ezek közül húsz olyan intézmény, ahol a településen ez az egyetlen iskola. Ezért a szülőknek nem volt választási lehetőségük, hogy egyházi vagy önkormányzati iskolába viszik a gyerekeiket. Illetve azt választhatták, hogy naponta hordják a harmadik faluba a diákokat, ha úgy döntöttek, hogy nem kívánják felekezeti iskolába adni a gyereküket.

Készítettek becsléseket arról, hogy ennek a 88 iskolának az átvétele mekkora plusz kiadást jelent az államnak? Ezeknek az intézményeknek az alapnormatíván kívül kiegészítő állami támogatás is jár.

Azt előre nem lehetett tudni, hogy ezt a könnyítést hány önkormányzat használja ki, és hány iskola kerül át az egyházakhoz. Hogy szeptembertől decemberig ennek a nyolcvannyolc intézménynek a kiegészítő támogatását honnan teremtik elő, nem tudjuk, pedig nem kevés pénzről van szó. Ha tömegessé vált volna az intézményátadás, komoly problémákkal kellett volna szembenézni.

Térjünk vissza egy kicsit a beadványokhoz. A pedagógusnapi tüntetésen átadtak egy petíciót az oktatási államtitkárságnak. Arra sem érkezett válasz?

Semmi válasz nem jött. A petícióban néhány sarkalatos pontot vázoltunk fel, amelyről mindenképpen tárgyalni szerettünk volna a kormánnyal, illetve a megbízottjával. Az első lépésünk az volt, hogy Orbán Viktornak írtunk levelet, és kértük, hogy jelölje ki azt a személyt, akivel a közoktatás átalakításával kapcsolatos problémákról tárgyalhatunk. Válaszlevelében az állt, hogy majd a szociális konzultáció lezárása után, abban ugyanis szó van a közoktatásról is – hozzáteszem, egy nagyon kicsi szeletét érintette csak. Lezárták a szociális konzultációt, semmi reagálás nem volt a petíciónkra, amelyet a kormánynak címeztünk. A június 5-i megmozdulásunknak az volt az elsődleges célja, hogy nyomatékot adjon annak a követelésünknek, hogy hallgassák meg a szakszervezetek véleményét a közoktatás átalakításáról. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez a kérés süket fülekre talált. A kormánydöntés után még szűkebbé vált a mozgásterünk.

A pedagógusnapi demonstráció. Nem érkezett válasz a petíciójukra
©

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke néhány napja úgy nyilatkozott, hogy szeptember első felében biztos nem szerveznek pedagógussztrájkot. Később lesz sztrájk?

Amíg a tervezet szövegét nem láttuk, nem lesz ilyen megmozdulás. A munka törvénykönyvének módosítása ellen négy szakszervezeti konföderáció szeptember 12-re szervez demonstrációt, öt szakszervezeti konföderáció pedig szeptember 29-re egy közös, országos megmozdulást, a részleteken még dolgoznak. Természetesen az öt pedagógus-szakszervezet, amely a június 5-i demonstrációt szervezte, be fog kapcsolódni ezekbe az akciókba.

Néhány napja elkezdődött a tanév. Az oktatási államtitkárság adatai szerint körülbelül 2200 pedagógussal dolgozik kevesebb a közoktatási intézményben, mint az előző tanévben. Közülük hányan veszítették el amiatt a munkájukat, mert az iskolát összevonta vagy megszüntette az önkormányzat?

Ez a szám azért nem mérvadó, mert a pontos adatok mindig októberben jelennek meg. Abban a 2200-ban, amiről az államtitkárság az előző tanév végén beszélt, benne vannak a nyugdíjba vonult, az intézménybezárás és -összevonás miatt elbocsátott kollégák is, valamint azok a pedagógusok, akiket – szabálytalanul – határozott idejű szerződéssel foglalkoztatnak, vagyis június közepétől augusztus végéig nem kapnak fizetést. Teljes képet október végén kaphatunk a pedagógusok számáról.

Szabó Fruzsina
eduline