Tragédiákat okoznak a zaklató diákok: több mint iskolai csíny

2006 őszén szülei otthonában lett öngyilkos egy 13 éves diáklány. Megan Meier azért vetett véget az életének, mert egyik osztálytársa és annak édesanyja heteken keresztül egy 15 éves, Josh nevű fiú nevében levelezett vele az egyik közösségi oldalon, majd lejárató kampányba kezdtek. A tinédzser édesapja szerint Megan olyan e-mailt is kapott, amelyben az állt: rossz ember, a világ sokkal jobb lenne nélküle.

Nemrég az egyik ausztrál iskola igazgatója függesztett fel tizennyolc diákot, miután kiderült róluk, hogy egyik iskolatársukat rendszeresen megalázták a Facebookon: kirekesztő és csúfolódó szövegeket tettek közzé a közösségi oldal üzenőfalán. A rendőrség kihallgatta azt a középiskolás fiút, aki a csúfolódások céltáblája volt, nyomozást azonban végül nem indítottak, az iskola igazgatójára bízták, hogy milyen fegyelmi intézkedéseket rendel el.

Itthon egyelőre még kevés az információ a cyberbullyingról

„A bullyk (zaklatók) létrehozták az áldozat hamis profilját a Facebookon, és ciki szövegeket, képeket tettek fel a közösségi oldalra. Sokáig senkinek nem tűnt fel a lejáratás, és később sem derült ki, hogy kik voltak az elkövetők, de a fotókból arra lehetett következtetni, hogy valószínűleg osztálytársak álltak a durva üzenetek hátterében. A eredmény az lett, hogy a szülők elvitték a diákot az iskolából” – mesél egy itthoni esetről Jármi Éva pszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézeti Központjának oktatója. Külföldön számos haláleset hívta fel a figyelmet az elmúlt években az internetes zaklatásra, vagyis a cyberbullyingra – bár a tanárok és a szakértők itthon is egyre gyakrabban találkoznak a jelenséggel, egyelőre még nincsenek kutatási adatok a világhálón zajló verbális erőszakról.

„Tanároktól, iskolapszichológusoktól egyre többször halljuk, hogy a diákok egymást vagy a tanárokat szidják az interneten. Néhány pedagógus már érdeklődött arról, hogy az iskola házirendjébe felvehetik-e a cyberbullying tiltását. A jogszabályok alapján azonban erre az oktatási intézmények nem térhetnek ki a házirendben” – összegzi a hazai helyzetet Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa.

„Nagyon keveset tudunk még a jelenségről, pedig mindenképpen foglalkozni kellene vele. A felnőttek nem nagyon ismerik ezt a világot, a gyerekek – akik egyre fiatalbb korban tanulják meg a számítógép használatát – szinte már belakták az internetet” – mondja az ombudsman, hozzátéve, hogy Magyarországon szerencsére még nem fordult elő olyan tragédia, mint az Egyesült Államokban, így egyelőre a szabályozás sem tért ki erre.

Kik válnak áldozattá, és kik válnak elkövetőkké?

A cyberbullying áldozatai általában ugyanazok, akik „élőben” is áldozatok – vagyis nem arról van szó, hogy az iskolai közegből kirekesztett diákok vágnak vissza osztálytársaiknak a közösségi oldalakon. Az internetes zaklatók szintén ugyanazok, akik a bullying indirekt formáit gyakorolják, vagyis kiközösítik, lejáratják vagy pletykákkal szégyenítik meg társaikat – mondja a pszichológus.

A kutató szerint ahhoz, hogy meg lehessen előzni a hasonló eseteket, mind az iskolában, mind az osztályokban fontos a kirekesztés- és megalázásellenes közösségi norma kialakítása, valamint a bizalom és az együttműködés. Az internetes lejáratás a nagy nyilvánosság és az ismeretlen elkövető miatt különösen fájdalmas lehet, ám Jármi Évának van receptje: „Ha a való életben van társas támogatottsága a bullyingot elszenvedőnek, akkor együtt nevethetnek a lejárató kampányon, vagy visszavághatnak, vagyis „élőben” kell az áldozat mellé állni!”

Schäffer Dániel

eduline