A kutatók megvizsgálták, vajon milyen hatással van az olvasási rendellenesség örökletességére a szülők műveltsége.
Eduline
A szülők műveltsége bizony nagyban megjósolja a társadalmi-gazdasági státust, valamint a gyermekek nevelési környezetét. Mindazonáltal, egyes gyerekek esetében akkor is tapasztalható diszlexia, ha a szülők magasan képzettek, és aktívan segítik az olvasás elsajátítását.
A Colorado Egyetem pszichológusai, Angela Friend, John C. DeFries és Richard K. Olson megvizsgálták, hogy a genetikai és a környezeti hatások - melyek a tanulási rendellenesség leggyakoribb okai - hogyan befolyásolják az olvasási problémákat a szülők műveltségi szintjével kölcsönhatásban. A tanulmányhoz 545 pár, olyan egy- illetve kétpetéjű ikreket válogattak ki, ahol minden párban legalább az egyik iker olvasási problémákkal küzdött. Emellett, a kutatók figyelembe vették a szülők által elvégzett évfolyamok számát is.
Az eredmények, melyek a pszichológiai szakembereket tömörítő Association for Psychological Science folyóiratában, a Psychological Science-ben jelentek meg, azt mutatják, hogy bizony erős összefüggés van a szülők iskolában töltött évei és a diszlexia öröklődése között. Ám azoknál a gyerekeknél, akiknek szülei magas képzettséggel rendelkeztek, erősebb volt a genetikai hatás a diszlexiával kapcsolatban, azokhoz a gyerekekhez képest, akiknek szülei alacsony tanultsági szinttel rendelkeztek.
A kutatók következtetése szerint nagy általánosságban elmondható, hogy az alacsony társadalmi-gazdasági státusú családok esetében az olvasási gyakorlat hiányára vagy gyenge átadására vezethető vissza a diszlexia, míg a magasabb társadalmi-gazdasági szinttel és nevelési támogatással rendelkező gyerekek esetében inkább a gének azok, amelyek befolyásolják az olvasási rendellenességeket.
Ez a tanulmány nem csak a jövő genetikai kutatásaira nézve bír nagy jelentőséggel, hanem az oktatáspolitikára is. A 2001-es No Child Left Behind (Egy gyermek sem maradhat le, NCLB) néven ismert amerikai közoktatási törvény értelmében minden gyermeknek el kell érnie az egyes államok által előírt szinteket az adott évfolyamon az olvasás, a matematika, valamint később a természettudományok területén egyaránt – mindez pedig csak a megfelelő közoktatás mellett teljesíthető 2014-ig.
Mindazonáltal, a fenti tanulmány szerzői felvetik, hogy az a hatékonyabb politika, amely figyelembe veszi a genetikai korlátokat is, és díjazza azt is, ha valaki eredményeket ér el, még ha nem is üti meg az előírt átlagot.
Tízből kilenc hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diák szakképzésben, vagyis technikumban, szakgimnáziumban vagy szakképző iskolában tanul. Közülük valamivel többen járnak szakképző iskolába, ahol három év alatt szerezhetnek szakmát. Az ösztöndíjak és az egyszerűbb bejutás vonzóvá tehetik ezeket a képzéseket, miközben a 2025-ös PISA-mérés szerint a szakképző iskolákban tanuló 15 évesek jelentős része súlyos kompetenciahiánnyal küzd.
A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.
Először ült egy asztalhoz lényegében minden érintett fél, hogy a Pázmány Campus és a Magyar Rádió lebontott épületeinek helyén maradt terület jövőjéről egyeztessenek. A campus eredeti formájában már biztosan nem épül meg, abban azonban egyetértés alakult ki, hogy a jelenlegi poros, sittes területet mielőbb rendezni kell.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint a belső továbbképzéseket úgy kellene megszervezni, hogy azok ne jelentsenek újabb, a rendes munkavégzésen felüli többletterhet a pedagógusoknak.
Nem terhelnék tovább újabb órákkal a diákokat, az új fejlesztési területek inkább projektmunkákon vagy összevont tantárgyakon keresztül jelenhetnének meg a Nemzeti alaptantervben. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések már meg is kezdődtek.
Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.
