Ráébredtek, hogy anyának (majdnem) mindenben igaza van. Persze ettől még mindig felesleges dolognak tartjátok az elmosott edény törölgetését, és továbbra is napokig halogatjátok a mosást.
Megismeritek magatokat. Három-négy év egyetem után pontosan tudjátok, előszeretettel halogatjátok-e a vizsgákat, a beadandók megírását, a koliszoba kitakarítását.
Megtanultok a pénzzel bánni. Vagy legalábbis megtapasztaljátok, milyen az, amikor a hónap utolsó hetére egy fillér sem marad az otthonról érkező apanázsból, a diákmelós fizetésből, az ösztöndíjból.
El tudtok készíteni néhány egyszerű és olcsó ételt. Albérletesként vagy kolisként kénytelenek vagytok időnként főzni. Az okot eggyel fentebb találjátok.
Kolis találmány. Főtt tészta - ha nincs megfelelő eszköz
imgur.com
Ráébredtek arra, hogy tényleg képesek vagytok ezer oldalnyi szakirodalmat átnézni. Gyorsolvasásban verhetetlenek vagytok.
Ismeritek az egyetemi/városi/megyei könyvtár összes csendes és nyugodt pontját, ahol még tanulni is lehet.
Nem tudtok felelni minden – szakmátokba vágó – kérdésre, de azt tudjátok, hol keressétek a választ.
Megtanuljátok értékelni az otthoni kosztot,
a tiszta ágyneműt, a csendet.
Pár nap múlva több ezren költöznek be (vagy vissza) az egyetemi, főiskolai kollégiumokba. Nem túlzás: kolisnak lenni sajátos életforma. Hogy miért? Mert minden kolis tudja, hogy... Hogy a közös könyhának mindig (de tényleg mindig) porleves illata (szaga) van És ha még csak a konyhát járná át a porkaja szaga...
