Egy különös társadalmi kísérletet végzett a Strayer University. New York egyik parkjára kifüggesztettek egy táblát, amin egy felirat állt: „írd fel azt a dolgot, amit leginkább megbántál”. A tábla egy napig függött kinn és már estére megtelt üzenetekkel.
Volt, aki azt bánta meg, hogy nem jelentkezett az orvosira, vagy nem ment MBA-re, nem követte a művészeti szenvedélyét. Egy lány az elvesztegetett időt bánja leginkább, azt, hogy nem mondott igent a dolgokra, nem mert belevágni azokba, amit valójában akart.
A legtöbben azt bánták meg, hogy nem követték az álmaikat, nem harcoltak értük, mindig a komfortzónájukban maradtak. „Annyi mindent akartam, de sose jött el a tökéletes idő” – mondta egy lány.
Sokan egykori viselkedésüket bánták meg, hogy nem voltak jobb barátok, valaki pedig azt, hogy nem lettek gyerekei, mielőtt édesapja elhunyt volna.
Egy fiú azt írta fel a táblára, hogy „felégettem a hidakat”. Elmondta, hogy egészen a közelmúltig hajléktalan volt, de ha korábban nem bántotta volna meg azokat, akik szerették és segíteni akartak neki, akkor talán sosem került volna az utcára.
A legtöbb írásban az volt a közös, hogy mindenki azt bánta meg, amit nem tett meg, azokat a szavakat, amiket nem mondtak ki és azokat az álmokat, amikért nem küzdöttek.
