Ilyen az "agyi dopping": mivel pörgetik fel magukat az egyetemisták?

Minden huszadik egyetemista vesz be valamilyen gyógyszert a teljesítménynövelés vagy az egyetemi stressz legyőzése...

  • MTI
MTI / Mohai Balázs

Minden huszadik egyetemista vesz be valamilyen gyógyszert a teljesítménynövelés vagy az egyetemi stressz legyőzése érdekében. További öt százalék próbálja magát vitaminokkal, növényi eredetű anyagokkal vagy koffeinnel "felturbózni" - derült ki a német HIS Intézet reprezentatív kutatásából. Hogyan pörgetik fel magukat a magyar egyetemisták? Összefoglalónkat itt olvashatjátok el.

Az úgynevezett agyi dopping leginkább az állatorvosnak készülők (18 százalék), a sporttudományokat hallgatók (14 százalék) és az orvostanhallgatók (7 százalék) körében elterjedt - mondta el Elke Middendorff, a tanulmány szerzője hétfőn Hannoverben. Összesen nyolcezer egyetemi hallgató adatait elemezték, amelyeket 2010 decembere és 2011 januárja között gyűjtöttek. 

A tanulók a fájdalomcsillapítókat, nyugtatókat és ajzószereket a barátoktól, illegális internetes gyógyszertárakból szerzik be, vagy orvossal íratják fel. A Hammban lévő, a szenvedélybetegségekkel foglalkozó németországi főállomás az agyi doppingot "értelmetlennek, veszélyesnek és drágának" tartja. Az antidepresszánsok szedése például nem éri el a kívánt eredményt, ráadásként pedig még a teljesítőképességet is rontja. 

Middendorff ugyanakkor hangsúlyozta: az agyi doppingolás nem elterjedtebb az egyetemisták körében, mint a társadalom egészében. Az mindenesetre feltűnő, hogy azok a felsőbb éves egyetemisták, akik buktak már meg vizsgán, lényegesen gyakrabban nyúlnak gyógyszerhez vagy kannabiszhoz. 

Aki gyógyszerekkel próbálja fokozni a teljesítményét, az jellemzően többet iszik és dohányzik is. "Ezek tipikus jellegzetességei a szenvedélybetegeknek" - mondta el Middendorff. Annak megállapítására, hogy valóban feltörőben van-e az agydoppingolás az egyetemeken, a szakértő szerint néhány éven belül meg kell ismételni a kutatást.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.