A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen készült, a hallgatói juttatási rendszert vizsgáló kutatásban több mint száz hallgató írta le saját tapasztalatait az ösztöndíjakkal, a szociális támogatásokkal és a kollégiumi pályázatokkal kapcsolatban. A kutatást Dr. Szabó Tibor, a BME adjunktusa és Dr. Kalló Noémi, az egyetem docense készítette tavaly.
A hallgatók szerint az ösztöndíjakkal kapcsolatos információkat sokszor nehéz megtalálni, a pályázatok rövid határidővel jelennek meg, a szabályzatok nyelvezete pedig nehezen érthető.
A kutatás szerint a válaszadók úgy látták, hogy az információk „hiányosak, rövid határidejűek, nehezen találhatók meg”, a szabályok pedig „a hallgatók számára alig befogadható nyelven vannak megírva”. Többen arról is beszámoltak, hogy „fáradságos kiigazodni az eljárásokban”, ezért egy könnyebben áttekinthető felületet vagy összefoglaló tájékoztatókat tartanának szükségesnek.
A kutatók összegzése szerint sok hallgató úgy vélte, hogy „a rendszer túl bonyolult, túl bürokratikus”, különösen az elsőévesek számára, akiknek gyakran ez az első találkozásuk az egyetemi ösztöndíjrendszerrel.
A kutatás azt is vizsgálta, mennyire segítik a hallgatókat a támogatásokkal kapcsolatos tanácsadók és hallgatói képviselők. A válaszok alapján itt sem alakult ki kedvező kép. Többen azt írták, hogy nem is tudtak arról, hogy létezik ilyen szolgáltatás, mások szerint nehéz elérni a tanácsadókat, vagy túl lassan érkezik válasz a kérdéseikre. A kutatók szerint a hallgatói tanácsadást összességében szintén inkább kritikák érték, mint pozitív visszajelzések.
A hallgatók több mint fele dolgozik tanulmányai mellett, sokan pedig heti 20 óránál is többet – derül ki a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) friss, a hallgatók megélhetési helyzetét vizsgáló tanulmányából. A szervezet szerint a jelenlegi ösztöndíjrendszer már nem tud valódi anyagi biztonságot nyújtani az egyetemistáknak.
Több állami támogatást szeretnének a hallgatók
A HÖOK idei, a hallgatók megélhetését vizsgáló elemzése is a fenti kutatást vette alapul, mikor arról ír, hogy a diákok szerint milyen lenne az ideális bevételi szerkezet. A válaszok alapján a hallgatók úgy gondolják, hogy bevételeik közel 40 százalékának közvetlen állami támogatásokból kellene származnia. Ebbe a közvetlen ösztöndíjak mellett az adókedvezmények is beletartoznának. A fennmaradó részt a saját munkából származó jövedelem és a családi támogatás adná.
Érdekes eredmény, hogy a hitelfelvételt továbbra sem tartják vonzó lehetőségnek: az ideális modellben a válaszadók mindössze 6 százaléka számolna a diákhitellel vagy más kölcsönnel.
Nincs egyetértés arról, mi alapján járjon az ösztöndíj
A HÖOK azt is megvizsgálta, milyen elvek alapján osztanák el a hallgatók a normatívából finanszírozott ösztöndíjakat. A válaszadók 35 százaléka szerint elsősorban a tanulmányi teljesítményt kellene jutalmazni, míg 32 százalék úgy gondolja, hogy a szociális helyzetnek kellene elsőbbséget élveznie. A tudományos tevékenységet a hallgatók 15 százaléka, a közösségi munkát 10 százaléka részesítené előnyben. Alanyi jogon járó, mindenki számára azonos összegű támogatást csak a válaszadók mintegy 5 százaléka vezetne be.
A kutatás készítői szerint ez jól mutatja, hogy a hallgatók között sincs egyértelmű konszenzus arról, milyen lenne az igazságos ösztöndíjrendszer.
Nem mindenki készpénzt szeretne
A speciális célú támogatások – például a kollégiumi, kulturális vagy jegyzet-előállítási normatívák – felhasználásáról is megkérdezték a hallgatókat.
A válaszadók több mint 40 százaléka olyan támogatási formát támogatna, amelyet csak meghatározott célokra – például lakhatásra vagy taneszközökre – lehetne elkölteni. Közel ugyanennyien azt tartanák megfelelőnek, ha az összegek továbbra is közvetlenül az intézményekhez kerülnének, amelyek ezekből finanszírozzák a kollégiumokat vagy más hallgatói szolgáltatásokat.
Mindössze 16 százalék választaná azt a megoldást, hogy ezeket a támogatásokat teljes egészében szabadon felhasználható készpénzes ösztöndíjként fizessék ki.