Egyre kevesebb a kollégiumi férőhely, a szakkollégiumok árai 50 ezer fölött is lehetnek
A magyar hallgatók egyre nehezebben találnak megfizethető kollégiumot: míg a férőhelyek száma csökken, egyes szakkollégiumok díjai az egekbe szöknek. A Társadalomelméleti Kollégium ezért saját ingatlan vásárlásával próbál megoldást találni a problémára.
A HÖOK adatai szerint a mintegy 310 ezer budapesti hallgatóból mindössze 50 ezren férnek hozzá kollégiumi szobához. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók többsége kénytelen az egyre drágább albérletpiacon keresni lakhatást, ahol a bérleti díjak a külső kerületekben is megfizethetetlenné váltak.
Ahogy mi is megírtuk: évről évre nő a lakhatási krízis az egyetemeken. Elöregedett kollégiumok, kihasználatlan szobák és folyamatosan emelkedő albérletárak nehezítik a diákok helyzetét. A hallgatók egyre kevésbé hajlandók engedni a minőségből vagy a privátszférából: sokan inkább drága albérletbe költöznek, hogy elkerüljék a zsúfolt, gyakran lepusztult kollégiumi szobákat.
A szakkollégiumok – amelyek eredetileg a társadalmi mobilitást és a tehetséggondozást szolgálták – mára egyre kevésbé elérhetők a hátrányosabb helyzetű hallgatók számára. A Társadalomelméleti Kollégium egyik tagja a Qubit-en számolt be arról, hogy a Ráday Kollégiumban egy négyszemélyes szoba ára 2020-ban még 16 ezer forint volt, idén már 53 100 forint. A növekvő díjak mellett a kollégiumi férőhelyek csökkenése is súlyos problémát jelent: a kollégiumok egyre nehezebben tudják befogadni a jelentkező hallgatókat.
Közösségi finanszírozással költöznének saját épületbe a TEK-esek
A Társadalomelméleti Kollégium ezért úgy döntött, hogy közösségi finanszírozással saját épületet vásárol a Ganz telepen. Céljuk, hogy hosszú távon megfizethető kollégiumi férőhelyeket biztosítani a tagoknak, és alternatívát kínálni a piaci alapú, drága kollégiumokkal szemben. Az intézmény több évtizedes fennállása során a magyar baloldali értelmiség egyik fontos műhelyévé vált, így a költözés nemcsak a TEK, hanem országos szinten is példamutató projekt lehet.
„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.
Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.
A Történelemtanárok Egylete (TTE) szerint az oktatás szinte minden területén változtatni kell. Ennek megvalósításához azonban meghatározóan fontos az előzetes szakmai és társadalmi vita.
Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.
Teljes a csapat. Lannert Judit bejelentette az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium eddig hiányzó közoktatási államtitkárát is. A területet Kókayné Lányi Marietta vezeti majd, a közoktatási tartalomfejlesztésért felelős miniszteri biztos pedig Csapodi Csaba lesz.
